Sír a szívem, a testem fáradt.
Lelkemben összetörnek a száraz ágak.
Nem akarom, nem akarom
Túlélni a haldokló fákat!
Sűrű füst terjeng a levegőben,
Mégis a szikkadt fűben virág nyílik éppen.
Vigyázzatok, vigyázzatok reá,
Nehogy csak emlék legyen!
Mi az, mit még a természet kibírhat?
Nézd! Víz nélkül a patak sem folyhat,
Medre már csak köveivel játszogat,
S az állatok sem oltják szomjukat.
Egy-egy madár még csicsereg,
Emberek! Halljátok ezt meg!
Segélykiáltás ez már,
Nem ének!
A barlang szája hosszan ásít,
Ő belsejébe csak kirándulókat áhít.
Nézzétek a sziklákat s a köveket.
S mire a csúcsára felértek,
Csodás látvány fogad titeket.
Mit ér itt a pénz s az önös érdek?
Ezt pénzzel megfizetni nem lehet,
Mert itt fönn tisztul
Igazán a lélek!
Author: Déri Zsuzsanna Gabriella
1959. augusztus 7-én születtem Budapesten. Már egész fiatalon kezdtem verseket írni. Családommal Hűvösvölgyben éltem, és a közelben lévő Remete Szurdokban gyakran töltöttem időmet. E hely ihletett meg, és sarkallt a versírásra. Szeretem a természetet, és ezen keresztül írom meg saját megélt érzéseimet, gondolataimat. Felnőttként a természet kutatásával foglalkoztam az ELTE Természettudományi Karán. Sajnos betegségem mozgásomban nagymertékben lekorlátozott, és rokkantnyugdíjas lettem. Budakszin, ahol most élek az erdő mellett lakom, és közvetlen kapcsolatban maradtam a természettel. Az írással komolyabban ekkor kezdtem foglalkozni. A Krúdy Gyula Irodalmi Kör tagja lettem, és számtalan díjat kaptam a verseimre. Krúdy Gyula Irodalmi Díszoklevelet, József Attila Espersit Díjat. Antológiákban is megjenetek a verseim.
