Egy novella, egy videó.
Az írás után három kép vár rád.
Evezős hajók a Balatonon.
Kezdetben voltak a fahajók, melyek felső peremén bőrszíjakba bújtatott rövid falapátokkal eveztek a „vízenjárók”, hol a túlsó partra igyekezve, hol pedig halászni. Az üléseket bezsírozták, hogy némileg hosszabb csapásokkal haladhassanak, a láb erejét is felhasználva. Ehhez nem ártott egy kevésbé szép, de igen erős bőrnadrág, hogy a dolgos evezős csúszni tudjon az öreg fapadokon. Családokat összetartó közös tevékenységgé alakult a befurakodott szálkák esti, közös kiszedegetése.
Az eszközök hossza folyamatosan változott, távolabbi célokat nagyobb, magasabb oldalfalú és kisebb sverttel ellátott hajókkal érték el a hullámos vizeken. Ez a világ szinte minden vízfelületén jól működött. Az ügyesebbek végül sportot űztek abból, hogy ki teszi meg hamarabb a kis korcsmákban kialkudott távot például két sziget között.
A zsírozott nadrágot és a merev fapadot idővel felváltotta a gurulóülés, mely két sínen futva, manapság már csapágyak segítségével könnyedén gördül, a teljes lábmunka toló energiáját felhasználva.
Hatalmas reklám volt a sportágnak, hogy Szécsényiek leeveztek Pozsonyból a Dunán és sikeresen szerepeltek a Margit-szigeten versenyző lelkes ifjak is az egyre gyakoribb és sikeresebb látogatói voltak a hazai és a nemzetközi megméretéseknek.
A mai versenyhajók leggyorsabbjai – a nyolcast és a jóval ritkább nyolcpár evezős értve ez alatt, – rövid távon akár 25 km-es sebességgel is tudnak haladni sima vízen, – önerőből. Nemrég több külföldi sportcsatornán bemutatták, hogy két evezős egység, különleges kötélzettel kihúzott és „megcsónakáztatott” egy megtermett vízisízőt.
A hajókban 1-től 8 személyig ülhetnek, – valamint a kormányos – bár vannak ennél hosszabb, különlegesebb építésűek, de az előzőek egyrészt olimpiai számok, másrészt a tömegsport öröm és sikerigényeit is kielégítik. Természetesen a túraevezősök és a versenyzők egyaránt használhatnak széles és keskeny hajókat. A sportág fejlődése ez utóbbi irányba mutat és a hajóépítés mára már csodákra képes. A hajók 14kg-os súlytól (egypár evezős) már szabályosan indíthatóak és közben megülhetőek. Ezek átlag 8 méter hosszúak. Már műanyagból, méhsejtes, kevlár, karbon alapanyaggal, modern, bárd formájú/tollazatú lapát segítségével suhannak épp úgy, mint a kis vitorlások. Csak a nagy szelet nem szeretik. És pontosan erre tervezett kivételek a tavi hajók, melyekben a világon mindenütt eveznek, versenyeznek.
A korábbi fateknőkhöz képest 5 csillagos „műszerek” lettek, bár az áruk is csillagos eget karistolja. Az egyszemélyes szkiff kerülhet akár 3 millió forintba is sebesség és csapásszám mérővel, villázattal felszerelve. Míg a keskeny versenyhajókban könnyű és normálsúlyú evezősöket különböztetünk meg – a korosztályokon kívül, – addig a nagy 12-18 méteres tavi hajókban nincs súlyhatár. Ezzel sem szabnak gátat a hajóosztályok fejlődésének. Mindenesetre Amerikában, Miamiban a tengeren is űzik ezt a csodaszép, minden izmot megmozgató, szívet-lelket tisztító sportot akár családi, vagy amatőr, akár versenyzői szándékkal.
A keskeny versenyhajókkal a serdülő kortól a felnőttekig egységes a versenytáv: 2000 méter.
A legfiatalabb korosztály tagjai, – hogy egészségüket védjék, – csak 500, 1000, és 1500 méteres távon mérhetik össze ügyességüket. A idősebb korosztály: 27 évestől 99-ig a masters, vagy veterán címszóval elnevezett lelkes emberek, akiknek ez a gyönyörű sport már életmóddá vált. Vannak úgynevezett hosszú távú versenyek, ahol a résztvevők 6 km-től akár a Genfi-tavi 160 km.-ig, vagy a Bajai Regatta 172 kilométeres hosszáig, minden távon küzdhetnek az elemekkel.
A Lac-Lehmann genfi regattán épp kinti versenyzésünk alatt akadt egy olyan csapat, akik a hullámokkal nehezített és rendkívűl ködössé vált tavon a visszaút során eltévedve, rossz irányba indúltak el, így 240 kilométert tettek meg a lengedező vizen, tavon! Hihetetlen teljesítményükért, erőfeszítésük, akaratuk jutalmazásaként megérdemelten egyéni különdíjat kaptak. Átlagsebességük 13km/óra volt.
A nagy oldalmagasságú, széles, jó hullámtűrő képességű tavi hajók még készülnek fából is, de már – mint a Főnix madár – múltjából felfrissülve, műanyag, könnyű és erős köntösbe bújtatva támadnak fel. Tetejüket, mint karcsú versenytársaikét szokás, itt is a legtöbb helyen vízállóvá téve befedik. Legfőképpen a légszekrények területén alkalmazzák ezt a zárt építési módot.
Míg Olaszországban, a németeknél, finneknél nagy hagyománya, sok ezer indulója van a rövid és hosszú távú viadaloknak a fixüléses (rögzített padon ülnek az evezősök) és gurulóüléses formában kialakított 10-12-14 fős hajóknak, addig nálunk egyelőre a tízevezős műanyag hajók honosodtak meg főképp a Balatonon, nagyrészt a Balatonföldvári Vízisport és Vitorlás Egyesületének lelkes szervező tevékenységének köszönhetően. Már huszonkettedikalkalommal, évente indítják útjára a „Móbidikkeket” és rendeznek Országos Bajnokságot. Kezdetben, a 2000-es évek elején csak néhány egyesület jelentkezett, húsz év múlva pedig már 43 egység indult, 19 egyesület részvételével, mintegy 500 fővel, köztük jó néhány válogatottal, külföldiek szereplésével az 1000 méteres távon.
A versenyre egyre több jelentkező regisztrál Európa-szerte, így előreláthatóan nemzetközi lesz minden hazai regatta, a klubbok viszont-meghívásaival, sportbarátságok kialakulásával fűszerezve.
Ezekben a hajókban tízen eveznek, egy fő kormányozza, és bójákkal kijelölt pályán vágtatnak végig a földvári strand és a nyugati móló befutója között, ahol célfotóval döntik el a látványos, pörgős, izgalmas versenyeket a TV, rádió, és nagyszámú néző jelenlétében.
Komoly edzésmunkával, futással, úszással, súlyzózással készülnek két évközi versenyükre – egyik az egyetemek közötti, másik a Velence-tavi hosszútávú – míg a csúcsformát az augusztus 20-át megcélzó időpontra tervezett Országos Bajnokságra alakítják ki.
A diák, serdülő és ifi korosztály, -tehát már 10-11 éves kortól- nagy létszámmal szerepel ezeken, de egyre népesebb a női, férfi és a masters résztvevők tábora. Az összefogás és jó hangulat jellemzi ezeket a megmozdulásokat, ahol a balatoni egyesületek és a vidékiek, pestiek is örömmel segítenek. Keszthely és Veszprém egyetemi csapata hajók kölcsönadásával, míg mások új lapátokkal járulnak hozzá a rendezvény sikeréhez.
Alapvetően úszni kell tudni ahhoz, hogy valaki lejárhasson evezni. Természetesen mentőmellények mindig vannak a hajókban, melyekben akár idősek, mozgássérültek, csapatösszetartási tréninget támogató munkahelyi dolgozók, vagy evezni tanulók is biztonsággal szereznek sikerélményt. A hajóosztály létrehozói és segítői még tovább tekintenek: a zsírt, bőrnadrágot már régen elcsomagolták, kapcsolatépítés, ápolás, iskolai testnevelés, utánpótlás nevelése és az egészséges, közösségben történő sportmozgás lett a fő cél. Kedves Olvasó, Önt, Téged is örömmel hívunk evezni! Légy a vendégünk, próbáld ki bárhol nálunk. Szeretettel várunk!
Bujdosó Miklós Gábor evezős edző
Author: Bujdosó Miklós Gábor
Bujdosó Miklós Gábor vagyok. A „Tél és Karácsony 2022.” c. pályázatra küldött írásom óta nagy örömömre az Irodalmi Rádió állandó szerzője lehetek. Gyermekkorom óta olvasok, mesélek. Prózákat, verseket írok. Emlékeket kaptam idős emberektől, frisseket gyűjtöttem fiataloktól. Dolgoztam szállodákban, voltam kertész, fotográfus, éttermi vezető, hivatásomként evezős edző. Igaz és kitalált történetekkel igyekszem meglepni az érdeklődőket. Önálló mesekönyvem 2007-ben jelent meg. 2024 Könyvünnepére megszületett a Lírában kapható új novellás kötetem „Szökés a felhők fölé” címmel. Antológiákban is fellelhetőek gondolataim. Írásaimhoz kívánok egy kényelmes fotelt és benne örömteli időtöltést minden kedves Olvasómnak! Bujdosó Miklós Gábor https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/szokes-a-felhok-fole
