Locsolóversek

Locsolóversek

 

  1. vers /

 

Elindultam húsvétozni,

A lányokat meglocsolni.

Tudom én a tisztességet,

Vendéglátót meg nem sértek.

Egy pohár, majd sok-sok pohár,

Nyelvem botlik, a fejem fáj.

Amíg meg tudok szólalni,

Kérdezem: szabad locsolni?

 

  1. vers/

 

 

A szép húsvét oly nagy öröm,

Ünneplőbe felöltözöm

Biciklimre felpattanok,

Hónom alá szódát csapok.

A lányoknál meg-megállok,

És egy nagyot kiabálok:

  • Itt az élet elixírje!
  • Meglocsollak én íziben!

 

  1. vers /

 

Felkelt a nap, itt a húsvét,

Éljük meg az örömét!

Jó bort igyunk, de előtte,

Fontosabb az élet vize!

A kölnimmel meglocsollak.

Őrizzen meg fiatalnak!

 

Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi

Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kétéletű

  fejezet Lágyan ringó áramlás. Pikkelyek között elsuhanó simogatás. Nincs miről dönteni, minden megy a maga medrében. Nem vagy egyedül, ezernyi hasonló úszik körülötted, tátogva,

Teljes bejegyzés »

Tudom, miért nem…

  Tudom, miért nem szeretnek sokan engem, Mert életem nem szabályok szerint élem. Nem perdülök táncra egy füttyszó hallatán, Nem ülök képmutató ember karzatán.  

Teljes bejegyzés »

Mélypont

  Nem számít az életben hányszor estél el, Nem számít mit mondtak mások rút nyelvükkel. Nem számít az sem, hogy ma mennyire nehéz, Az számít,

Teljes bejegyzés »

Van, ami nem változik 

(A szeretet örök)   Látsz most odafent az égen, mint fénylő csillag a sötétben. A gyertyák most érted égnek, Az emlékek örökké élnek.   A

Teljes bejegyzés »

Cseppek csendje

Egy nehéz nap legvégére érve, Hazatérve vár otthonod menedéke. Tisztulási vágyaktól vezérelve, Egy áttetsző világba megérkezve; Zuhogó zuhatag zenjébe, Csillogó cseppeknek csendjébe. A néma könny

Teljes bejegyzés »

Pengék a zsebben

Minden egyes ember úgy hordja magával, Gyerekkorát, búját, fájdalmát, magányát Mint zsebében felejtett borotvapengét, Belenyúl minden nap, megvágja kezét.   Minden nap belenyúl, minden nap

Teljes bejegyzés »