Locsolóversek

Locsolóversek

 

  1. vers /

 

Elindultam húsvétozni,

A lányokat meglocsolni.

Tudom én a tisztességet,

Vendéglátót meg nem sértek.

Egy pohár, majd sok-sok pohár,

Nyelvem botlik, a fejem fáj.

Amíg meg tudok szólalni,

Kérdezem: szabad locsolni?

 

  1. vers/

 

 

A szép húsvét oly nagy öröm,

Ünneplőbe felöltözöm

Biciklimre felpattanok,

Hónom alá szódát csapok.

A lányoknál meg-megállok,

És egy nagyot kiabálok:

  • Itt az élet elixírje!
  • Meglocsollak én íziben!

 

  1. vers /

 

Felkelt a nap, itt a húsvét,

Éljük meg az örömét!

Jó bort igyunk, de előtte,

Fontosabb az élet vize!

A kölnimmel meglocsollak.

Őrizzen meg fiatalnak!

 

Czirják Tiborné Móra Gyöngyi
Author: Czirják Tiborné Móra Gyöngyi

Üdvözöllek. Czirják Tiborné Móra Gyöngyi vagyok. 1962. január 1-én születtem Makón, a hagyma városában. Első gyerekként érkeztem egy földműves családba. Az iskolai tanulmányaimat a helyi Bajza József Általános Iskola, majd a József Attila Gimnázium tanítványaként végeztem. Már az első osztály megkezdése előtt lenyűgözött a betűk, a tollak, ceruzák varázslatos világa. Elvarázsolt a csomagolópapír, a könyvek semmi máshoz nem hasonlítható illata. Magukkal ragadtak a mesék, a szépirodalom csodái. Tiszteletet váltott ki belőlem a mód, ahogyan a költők, írók a szavakkal megfestették, életre keltették a legmélyebb érzéseiket. A szívem szerint újságíró szerettem volna lenni, de mégsem jelentkeztem egyetlen főiskolára sem. Akkor még nem volt elég erős a célorientáltságom, s a kapott külső támogatás is hiányzott. Az érettségi után rövid időn belül férjhez mentem, majd ugyanilyen gyorsan érkeztek a gyerekek, szám szerint három fiú. Ezzel együtt előtérbe került a megélhetés és a napi gondok megoldására való törekvés, a nehézségek, az örömök megélése és háttérbe szorult mindaz, ami a belső hang által meg akart szólalni. Sok év, évtized után végre megszólaltak a mélyben szunnyadó szavak, s életre keltek a verseim. A mottóm: Amikor ráébredsz, hogy milyen értékes ember, lélek vagy és érzed, tenned kell valamit önmagadért, a szűkebb és tágabb világodért, nem az a...

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ha én madár lehetnék

   Ha én madár lehetnék   Ha én madár lehetnék, átszelném a kék eget, a felhőkkel repülnék, hófödte hegyek felett.   Tollaimmal festenék réteken sok

Teljes bejegyzés »
Versek
Bernie Moonrise

A gyógyulás

Szárnyaddal simítod sebeim, Betakarsz, s letörlöd könnyeim. Fáj az élet, felölt a félelem, Lüktet a mellkasom, haldoklom, úgy érzem.   A fájdalom a földhöz láncolt,

Teljes bejegyzés »
Versek
Bernie Moonrise

Fény az álomban

Éjszaka van, meredek a távolba, Aludni kín, az álmom elrohan. Tollam az én támaszom ma éjjel, Papírra vetem, mit lelkem nem felejt el.   Amíg

Teljes bejegyzés »
Versek
Bernie Moonrise

Repül az idő

Szárnyalva léped át az időt, Az éj szele ad új erőt. Alattad forr még a tenger, De hamarosan már hideg lesz a reggel.   Repül

Teljes bejegyzés »
Versek
Bernie Moonrise

Vándormadár

A vándormadár útra kelt, Az éjszaka leple felemelt. A lelked a felhő fölött száll, A boldogság a levegőben vár.   Sötét az égbolt, Sötét a

Teljes bejegyzés »

Több ezerszer

Több ezerszer   Több mint ezer álmom volt, melyben szerepeltél, Több mint ezer ölelés, melyben el nem engedtél. Több mint száz csókot éreztem, mi égett

Teljes bejegyzés »