„mi külön volt, újból eggyé válik”
Egynek látszik
tudom – most, itt,
ez egy létezés:
formába öntött
élő lélegzés.
hiszem, a lélekben,
a lényeg ott marad,
a keresőnek, ha talál,
hitéből fény fakad…
mindig gyengéd a kéz,
mely simogat,
mely szív erősen szeret,
végig kitart,
s ha eljön majd az úton
a végső ébredés,
mikor a lét és nemlét messziről
már egynek látszik –
a tudat a gondolattal
végtelent játszik…
2025.04.25
/kép forrása: Pixabay/
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
6 Responses
„mikor a lét és nemlét messziről
már egynek látszik:
a tudat a gondolattal
végtelent játszik…”
Csodálatosan szép szavaid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Köszönöm, kedves Rita! Örülök, hogy tetszett.
Szeretettel üdvözöllek, Zoé.
kedves Zoé, megérintett ez az írásod is. végül úgy adódott, hogy a „kommentemből” vers lett…
https://irodalmiradio.hu/2025/05/07/vendegseg/
üdvözlettel: Gábor
Kedves Gábor, köszönöm szépen.
Örülök, hogy megérintettek a sorok és „kommentből: vers” született…
Üdvözlettel: Zoé