Magam vagyok, árva lettem, mint ahogyan megszülettem. Árvaságom látod, Isten? Ígért. Nem jött. Elhagyott. Ki értem volt, rég halott. Jövök-megyek, megvagyok. Nem tudni, örök mért nincsen, mindegy is, hogy miért nincsen. Egyet tudok: magam lettem. Portól porig, alig-alig jutok arrébb, faltól falig. Poron át a jaj nem hallik. Szájtól szájig járt a szavam, s imádkoztam egymagamban... Csend lett, szótlan. Elhallgattam. Fogy az idő, s folyton várok. Időtlen út, mély az árok. Uram, segíts! Vagy ez átok?!
Author: Pete Margit
Pete Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Pete Margit a születési nevem, írásaimat ezen a néven teszem közzé. Lakóhelyem Polgár. Valójában minden életkoromban foglalkoztam írással, eleinte leginkább az „asztalfióknak” írtam. Családfakutatás után kezdtem el rendszeresen írni. Először családunk sorstörténeteit vetettem papírra, saját célra. Amióta életkörülményeim lehetővé teszik, egyre gyakrabban írok, mostanában leginkább verseket. 2008-tól jelentek meg írásaim, először az Accordia kiadó antológiáiban, később a Poet internetes versoldal kiadványaiban. Verseimet a Poet.hu-n, és a Facebookon publikálom. Verseimmel többször sikeresen szerepeltem versíró pályázatokon. Alkotásaim több alkalommal elhangzottak különböző rendezvényeken, és megjelentek helyi újságokban is. Az utóbbi időben sok gyermekverset írok, számomra is rejtélyes indíttatásból. (2012 -ben, egy országos gyerekvers-pályázaton 3. helyezést ért el egyik mondókám - Napsoroló mondóka -. Gyermekverseimre kiírt rajzpályázaton, és helyi iskolákban kisiskolások készítettek rajzokat. Ezeket a 2020-ban, az Irodalmi Rádiónál megjelenő kötetemhez felhasználtam. A gyerekeknek szóló verseimnél arra törekszem, hogy dallamossággal, humorral, érdekes „történésekkel” ébren tartsam a fiatal korosztály figyelmét. Szókincsüket verseim által próbálom gyarapítani. Kicsiknek szóló alkotásaimat unokáimon, és a környezetemben élő emberpalántákon tesztelem. Kedvelem a nyelvi játékokat, szójátékokat, felnőtteknek és gyerekeknek írt verseimben egyaránt. Szeretem a humort, és az életet – ahogy telnek az évek, egyre jobban. Saját magam alkotta mottóm: Ha írni akarsz élj, ha élni...
2 Responses
„Fogy az idő, s folyton várok.
Időtlen út, mély az árok.
Uram, segíts! Vagy ez átok?!”
Az Úr nem oszt átkot, az átkot legfeljebb az embertől kapjuk, de az átok nem fog rajtunk.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Nem tudni, mi az igazság az átokkal kapcsolatban, ha az ember szomorú, nem is gondol ilyesmire, csak „versbe írja”.
(Ez a versem régebbi, de valamiért eszembe jutott.)
Köszönöm az olvasást, szép tavaszi napokat kívánok!
Margit