Bőrike
Kint, lámpafényben, denevérek cikáznak,
s azt cincogják, hogy jaj a bogárvilágnak!
S denevérnét, kinek Bőrike a neve,
néha még elkapja a természet heve.
Ilyenkor ketten köröznek fény körül,
bogár, légy, darázs előlük menekül.
Jól elvannak együtt, hajba sose kapnak.
A máséba sem, rég múlt az ideje annak.
Mikor voltak tornyos fodrászköltemények,
és azokban sokszor bogarak is éltek,
hisz nem is a hajzat érdekelte őket
akkor sem, a szárnyas rovarevőket.
Bőr úr és Bőrike így ma nyugton lehet.
Érdeklik is, nem is őket az emberek.
Vagy ha mégis, az nem a Bőrike bűne.
Csak a buta ember nem tud férni… tűle!
Marosvásárhely,
2024. július 17.
Author: T. Igor Csaba
1946-ban születtem, Marosvásárhelyen. Azonban a család nem sokkal azután Nagyváradra költözött, mivel apám ott kapott munkahelyet. De vissza-visszatértem Marosvásárhelyre, például az egyetem elvégzése céljából. Utána negyvenkét évig mint orvos tevékenykedtem. Bár az írást nagyjából negyven évig szüneteltettem, a végén annyi élmény és a betegek által elmesélt történet gyűlt össze, hogy bűn lett volna legalább az érdekesebbeket meg nem írni. Választottam (készítettem) a nevemből egy anagrammát (az ékezetek lehagyásával) és mivel a kétféle foglalkozást nem akartam összekeverni, azóta is T. Igor Csaba néven írok. Pedig azóta különböző és főleg nem tőlem függő okok miatt a nyugdíjaztatást választottam a kollégák mérsékelt örömére és a páciensek bizonyos ideig tartó bánatára. Azóta jól megszoktam az írói nevemet. És megint a szülővárosomban élek.
Egy válasz
Kedves Csaba!
Tudom, hogy hasznos és védett lények a denevérek, mégis írtózom tőlük. A lakótelepre is beköltöztek, egyszer egy be is tévedt a szobánkba a résnyire nyitott ablakon keresztül, mi meg a lányommal ki se merünk jönni a szobáinkból. Ott surrogott az előszobában. Reggel mégiscsak indulni kellett. A fürdőszobában a fregolin lógtak a mosott, száradásra váró ruhák, azok alatt néztem, hogy ott van-e, de hála Istennek megtalálta a nyílást, ahol bejött és el is távozott. Azóta szűnyogháló van minden ablakon.
Szeretettel: Rita