Bőrike

Bőrike

Kint, lámpafényben, denevérek cikáznak,

s azt cincogják, hogy jaj a bogárvilágnak!

S denevérnét, kinek Bőrike a neve,

néha még elkapja a természet heve.

Ilyenkor ketten köröznek fény körül,

bogár, légy, darázs előlük menekül.

Jól elvannak együtt, hajba sose kapnak.

A máséba sem, rég múlt az ideje annak.

Mikor voltak tornyos fodrászköltemények,

és azokban sokszor bogarak is éltek,

hisz nem is a hajzat érdekelte őket

akkor sem, a szárnyas rovarevőket.

Bőr úr és Bőrike így ma nyugton lehet.

Érdeklik is, nem is őket az emberek.

Vagy ha mégis, az nem a Bőrike bűne.

Csak a buta ember nem tud férni… tűle!

Marosvásárhely,

2024. július 17.

T. Igor Csaba
Author: T. Igor Csaba

1946-ban születtem, Marosvásárhelyen. Azonban a család nem sokkal azután Nagyváradra költözött, mivel apám ott kapott munkahelyet. De vissza-visszatértem Marosvásárhelyre, például az egyetem elvégzése céljából. Utána negyvenkét évig mint orvos tevékenykedtem. Bár az írást nagyjából negyven évig szüneteltettem, a végén annyi élmény és a betegek által elmesélt történet gyűlt össze, hogy bűn lett volna legalább az érdekesebbeket meg nem írni. Választottam (készítettem) a nevemből egy anagrammát (az ékezetek lehagyásával) és mivel a kétféle foglalkozást nem akartam összekeverni, azóta is T. Igor Csaba néven írok. Pedig azóta különböző és főleg nem tőlem függő okok miatt a nyugdíjaztatást választottam a kollégák mérsékelt örömére és a páciensek bizonyos ideig tartó bánatára. Azóta jól megszoktam az írói nevemet. És megint a szülővárosomban élek.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Kedves Csaba!

    Tudom, hogy hasznos és védett lények a denevérek, mégis írtózom tőlük. A lakótelepre is beköltöztek, egyszer egy be is tévedt a szobánkba a résnyire nyitott ablakon keresztül, mi meg a lányommal ki se merünk jönni a szobáinkból. Ott surrogott az előszobában. Reggel mégiscsak indulni kellett. A fürdőszobában a fregolin lógtak a mosott, száradásra váró ruhák, azok alatt néztem, hogy ott van-e, de hála Istennek megtalálta a nyílást, ahol bejött és el is távozott. Azóta szűnyogháló van minden ablakon.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A csintalan manó

Beck Brigitta: A csintalan manó   Játék-földön hull a hó, Minden fényes, csillogó. Ezer színes szép csomagra Masnit köt egy kismanó.   A Télapó is

Teljes bejegyzés »
Prózák
Labádi Hanna

Minden alkalommal, ahogy lehunyom a szemem

(Az utolsó szó jogán kiegészítő története)                       Van egy hang, egy illat, egy emlék, ami hozzá köthető. Ahhoz az emberhez, akit nem tudok elfeledni, bármennyi

Teljes bejegyzés »

Sebem

Sebem Kék félhomályban zsong a kinti tér,pár szürke szó a hűvös falra száll,oly halk moraj, mi szívemig sem ér,s az őszi szélben nyomtalan megáll. Mit

Teljes bejegyzés »

Befagyott a tó vize

Befagyott a tó vize   Befagyott a tó vize. Gyere babám! Jer, ide! Nézd! Mily szép a tó! Nyáron ez egy itató. Idejönnek az állatok,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan álmok

Álmaidban álmodozol álmatlan álmok álmairól, váratlan fájdalmak átkairól, vetetlen ágyak lányairól.   Látod az élet halálos vágyát, átkozott hajnal vöröslő házát. Látod a csendet, az

Teljes bejegyzés »

Hamar az ágyba!

A halkan szitáló hó lassan belepte az erdőt. Napról napra hosszabbak lettek a jégcsapok. Az állatok már rég elfoglalták téli vackukat. Legtöbbjük megtöltötte éléskamráját, és

Teljes bejegyzés »