Boldogság van ott…hol szívével lát az ember.
S bölcsen elengedi, amit úgysem bírna már el.
Végül megérti, mégsem irányíthat mindent.
Ezért hát beéri már kicsivel is többel.
Szép, hogyha hű reményünk sohasem szikkad el…
Hogy van olyan vágy, amely… mindig is benned lesz.
De nem kell újabb álmunkat kergetnünk … vakon,
Elég önmagunkat őszintén elfogadnunk.
Egyszer csak, még ekkor is, el kell majd köszönnünk,
Ám addig is, mint mindig…van hová fejlődnünk.
S mikor soha többé már…. csillagot nem látunk,
Másokban akkor is, örökké ott ragyogunk.
Boldogság, ha nem csak a vágyaid kergeted.
Örömödet -magad körül- éppúgy megleled.
Ha látod, a jelen is….milyen szépen ragyog.
…Hálás szívvel lehetünk…. igazán boldogok.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...