A mi nyarunk

Most is látom a tó százszínű kékjét, amint

ezernyi darabra megtöri a napfényt.

A part kövei közül sirályok figyelnek,

mint eddig még nem látott, elvarázsolt lényt.

 

Mosoly ült az arcomon végestelen végig,

gondtalan öleltél, s öleltelek téged.

Kontyos-kendős nonnák szúrósan szemléltek, majd

legyintve nevettek, mintha ismernének.

 

Már déli hőségben lebeg a piazza, csak

két bolond turista baktat a köveken.

Behajtott spaletták mögött találgatják, ez most

szerelemben a nyár, vagy nyárban a szerelem?

 

Forró délután kopott kőlépcsőkön ültünk,

hátunk mögött csak a templom kapuja volt.

Fejünk fölött a torony hosszú árnya mozdult,

a nap elé állva védőn fölénk hajolt.

 

A fagylalt olvadt szivárványként csorgott alá,

átfestve a tölcsér ostyarombuszait.

Gyereksereg pancsolt a köztéri kútvízben,

lefröcskölve kőbevésett Vénuszait.

 

Csillagos éjszakákon meglebbent a függöny,

rojtjaiba csimpaszkodtak sóhajaink,

liliomok nehéz illata kúszott felénk,

s szégyenlősen megbújt a paplan ráncain.

 

Hazafelé úton a tenger mellett jártunk,

lábunk szaporán futva a vízbe gázolt,

napégette bőrrel és sócsillámos hajjal

is boldogok voltunk, minden oly csodás volt.

 

Mintha a nap szétrobbant volna a táj felett,

izzó arany folyt szét, vakítva a szemet,

csak ciprusok sora tördelte szét itt-ott

az utánunk küldött búcsúüzenetet…

 

De oly gyorsan peregnek a naptár lapjai:

meghajlik a hátunk és vele a korunk,

megcsal szemünk, fárad az elme, de mi akkor is,

minden éjjel ezzel a nyárral álmodunk.

Képíró Angéla
Author: Képíró Angéla

Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „napégette bőrrel és sócsillámos hajjal
    is boldogok voltunk, minden oly csodás volt.”

    Nagyon szép romantikus soraid tetszéssel olvastam. Külön öröm, hogy még mindig együtt álmodhattok errők a csodás emlékről.

    Szeretettel: Rita

Hozzászólás a(z) Képíró Angéla bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az ezüstfenyő toboza A völgyben már megült a hajnali pára, sűrűn és fehéren, mint a frissen fejt tej. A hegyek lábánál fekvő kis faluban ilyenkor

Teljes bejegyzés »

Március óta 

Mikor is írtam rólad, neked utoljára? Talán március közepén mérgemben, Hogy kezdtél elmenni rossz irányba S hogyan süllyedsz el a mélyben.   Azóta is beszélnünk

Teljes bejegyzés »

Ébredezés

Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, korrektorként, kommunikációs és PR- marketing asszisztensként kezdtem. A

Teljes bejegyzés »

Levegőt!

  Minden jó lesz, magamban ezt hajtogattam. Aztán már levegőt sem kaptam, annyira megfelelni akartam…. Alárendeltem sok mindennek magam. Pedig… nem tudhatod a sors mit

Teljes bejegyzés »

Káprázat

Fantáziám képének műalkotása, Egy ember, kinek megvakít hibátlansága. Fényévnyi távolság van kábulatom és közted, Mindent, mi bennem nincs, te magadba fűzted.   Gondjaim hadát így

Teljes bejegyzés »

Vajon örökre eltűntek a csillagok?

A belvárosi buszmegálló sarkába húzódva ácsorgott, miközben egy vékony, puhakötésű, sötétkék könyvecskét szorított erősen a mellkasához. Közel egy órát kellett még várakoznia a busz érkezéséig, de nem bánta – szándékosan jött korábban. Válláról lassan lecsúszott

Teljes bejegyzés »