Mi a lét? Mély tenger,
Víz, amiben úszni kell.
Születéskor dobtak bele,
Muszáj megbírkózni vele.
Mi tegyünk, ha némán sodródunk,
Mikor pedig úszni nem tudunk?
Mit tegyünk, ha lábunk szikla vágja,
S kínunktól fogunk nyelvünket rágja?
Mit tegyünk, ha alattunk láva árad,
Vagy úszásunk során cápa támad?
Elfáradva, elmerülve, ki kelt fel?
Mi lesz majd nekünk az élet-jel?
Menekülhetnénk, de hova?
Sokunknak máshol a hona.
Előttünk tengernyi akadály,
Sötétség és halálos homály.
De ha nem bírnánk átevickélni az életen,
Vár majd minket egy boldog végtelen.
És nincs már semmi ami kínozva fáj,
Mert szívünkbe mindörökre béke száll.
Author: Zilahi Zoltán
1986-ban születtem Budapesten, de Gyömrőn élek, a természet közelségében. Tízéves koromban írtam első novellámat, amelyet történelemkönyvem Élet az őskorban című fejezete inspirált. 2004 januárja óta írok verseket, két évvel ezelőtt amatőr versenyt nyertem egyik költeményemmel. Az olvasás már gyermekként is meghatározó része volt életemnek: Elsőként Mándy Iván Robin Hood-ját és Mark Twain Tom Sawyer-ét olvastam, amelyek szélesre tárták előttem az irodalom szeretetének kapuját. Verseimben visszatérő motívumként jelenik meg a természet, a harmónia és a szerelem. Íróként cikkeim 2017 és 2019 között a Gyömrő Magazin-ban, 2014 és 2023 között pedig a Széchenyi Alapítvány honlapján jelentek meg. Most éppen egy disztópikus, posztapokaliptikus sci-fi regényen dolgozom. 2016 márciusa óta a Gyömrőszínház társulatának tagjaként amatőr színészként tevékenykedem, ami szintén közel áll hozzám. Érettségivel és teológiai mesterdiplomával rendelkezem, a C. S. Irodaház recepcióján dolgozom. Számomra az írás olyan, mint a levegő vagy az étel: Nem tudok élni nélküle.