Hol vagyok otthon ebben a világban?!
Ott ahol megszülettem és anyám minden este elaltatott?
Vagy ahol álmaimat próbáltam megtalálni
És ezért a szivem mindent örökre elhagyott?
Otthagytam gyerekkort, nevetést, kedvenc játékaim,
A legjobb, és most is nagyon hiányzó barátaim,
Ott maradtak első lépéseim, az először kiejtett szavak,
A városomban csordogáló álmos kis patak,
A szűk kis kedves utcák, emlékektől teli terek,
Vagy ahogy az iskolából fáradtan hazamegyek,
Az első vérző seb, az első kézfogás,
Mindez elmult, de tudom, ma sem vagyok más,
Az érzés, amit kiváltott az első szerelem,
És felfogni azt, hogy akkor mi is történik velem,
Ott tanultam meg, hogy egy seb nagyon tud fájni
És már akkor tudtam, nem akarok közömbössé válni
De az ajtó becsukódik. Mintha a külvilág megszünne
Ezernyi emlék, bőröndbe nem fér és ott marad,
Úgy érzem, mintha a fél életem örökre eltünne,
Amikor a testem az anyaföldtől végleg elszakad.
Author: Berecz Devlin Éva
1960-ban születtem Egerben. Ott végeztem el tanulmányaimat is és 1983-ban az egri tanárképző főiskolán megszereztem a diplomám mint történelem szakos tanár és népművelő. Néhány év múlva a nyíregyházi főiskolán elvégeztem a könyvtár szakot is, majd könyvtárosként dolgoztam azon a főiskolán, ahol a tanári diplomát szereztem meg korábban. 1997-ben az USA-ba kerültem és óvodapedagógusként kezdtem el dolgozni és dolgozom mind a mai napig. Mindig érdekelt az irodalom, szerettem a verseket, Már fiatalon is megpróbálkoztam versírással, de önbizalomhiányból fakadóan ezeket nem osztottam meg senkivel és a szemétkosárban végezték. Az államokba kerülve 2001 után rendszeresen újságcikkeket írtam az amerikai Magyar Népszavába, magyarul. Ezek a kinti magyarok életéről szóltak, de a tragikus szeptember 11-i események után főképpen arról, hogyan éltük meg a történteket, mi amerikai magyarok. Néhány évvel ezelőtt kezdtem meseírással foglalkozni, hiszen kicsi gyermekek között élve és dolgozva, naponta rögtönöztem meséket. Nagyon sok olyan mesekönyv került a kezembe, amik- bár szépen voltak illusztrálva, de unalmasak, semmitmondóak voltak, sok esetben kifejezetten károsnak tartottam őket. Tagadhatatlan, hogy a mai gyermektársadalom már teljesen más, mint az én generációm. Nem az Anderseni meséken nőttek föl, és bár ezeket a klasszikus meséket is életben kell tartani, de ma már az igények teljesen mások. A legnagyobb hiba pedig az,...