Néztem a kezed

 

Szalóki Evelin Dorka 

                          Néztem a kezed

 

Néztem kezed, mely erős s bátor

Barna szemed, hol mélység s nyár forr,

Mosolyodban csendült reggelek fénye,

Szívem rebben, s elmerül ha nézem.

 

Lépésed nyoma mélyen az ösvényen,

Ott jártunk veled, s őriztük csendesen.

Kezed védett, ha jött a vihar, s bánat,

Te voltál a szikla, ha remegett a lábam.

 

Nem szóltál sokat – de minden szavad

Ott van bennem, akár egy gyönyörű dallam,

Apikánk, e nap most csak rólad szól,

Szívemben te vagy az egyetlen igaz szó

 

Néztem kezed, mely erős s bátor,

Barna szemed, mely rám nézve lángol

Szavaid útját bölcsesség vezeti,

Tanítottál élni – s nagyon szeretni.

Hajdúsámson-Sámsonkert

2025.06.15.

Szalóki Evelin Dorka
Author: Szalóki Evelin Dorka

Szalóki Evelin Dorka vagyok, az Irodalmi Rádió szerzője. 2003 szeptemberében születtem Debrecenben, jelenleg a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem hallgatójaként tanulok. Az írás számomra nem csupán önkifejezés, hanem egyfajta küldetés – a művészet nyelvén szólni a valóságról, tabuk nélkül. Első novellámat 2024 januárjában írtam meg, amikor egy hirtelen ötlet hatására úgy döntöttem, papírra vetem mindazt, ami bennem munkált. A pozitív visszajelzések új lendületet adtak, és 2024. június 15-én meg is jelent „Várva várt nap” című novellám, amelyet még abban az évben egy újabb követett. Minden írásom igaz történetekből születik – valós emberekről, valós érzésekről. Olyan helyzetekről, amelyeket sokan átélnek, de kevesen mondanak ki. Azért írok, hogy megmutassam: a fájdalmak, a kérdések és a kimondatlan emlékek nem csak a tieid. Más is hordozza őket. Nem vagy egyedül. Hiszem, hogy az irodalom képes gyógyítani, tükröt tartani, és talán néha választ is adni. Ha elolvasod a történeteimet, lehet, hogy nemcsak engem ismersz meg – hanem önmagadból is többet megértesz. Ha keresed az igaz szavakat egy nem tökéletes világban, akkor nálam jó helyen jársz.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Foncsor és hamu

Ott áll… a tükör előtt. A foncsor repedt, a tükör torz, arcát széttörve látja, szeme idegenné fakult, homlokán hideg árnyék gázol át… keresztül-kasul. Éjjel, az

Teljes bejegyzés »

Dermedéspont

Csend lett nevetésed, emléked halk szonár, üres napok telnek, szobám néma, kopár. Régi, tiszta érzés helyén szél sírdogál, nem maradt ott semmi, csak egy rideg

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

A föld hívó szava

Fáj a város harca, sok lüktető fénye, Bár lennék csak porszem, ágyam földnek kérge. Élnék kies tájban, mint egy kék vadvirág, Mely csillagtető alatt iszik

Teljes bejegyzés »

Egy szikra

Egy szikra Vigyázzon azzal a lánggal. Nem is sejti, hogy ebben a szobában minden… én magam is… puszta száraz papírból vagyunk. Egyetlen érintése elég, hogy

Teljes bejegyzés »

Lelked, ha fázik

Edit Szabó : Lelked, ha fázik Lelked, ha fázik, a szíved is fáj, nem látszik arcodon, bent muzsikál, fájdalom érzése mélységekben, nem jut előre a

Teljes bejegyzés »

Mámor-paralízis

Mámor-paralízis   Valóságom helyén van egy gödör, Bennragadtam mély álomba ringva. Szeretetet kívánkozó gyönyör… Semmit sem ér dombokon a dudva. Mossa arcom éj-tavaszi zápor, Beengedtem

Teljes bejegyzés »