Zsoltárok az ima padnál

Zsoltárok az ima padnál.

Egyed-Husti Boglárka

Isten cselekedetivel útmutatás mutat a zsoltárok által hangzott a templom ima padjainál.

A fény áttörte a templom üvegét és mintha a Szent Lélek alakja jelent volna meg a hívők előtt.

Ott ülünk a padok között, hideg és fagyos a templom.

A szívemet mégis melegség járja át.

Pár fiatal gyerek épp az új zsoltárt énekli, melytől szebb és fényesebb lesz mindenki kedve.

Az ének után ismét áldozás következik majd, aki akar gyónhat.

Én ismét nem gyónok, annyi bűnöm van, ezek jönnek mind én velem a sírba.

Eltemetem majd őket magam mellé.

Az oltár elött úgyis meztelen leszek és majd ő, mindenségek Mindene eldönti, hogy lelkem megérdemel-e egy új esélyt.

A 72 zsoltárnál megált a Szent Biblia lapja és a padsorok között majd találkozunk.

Egy szál fehér rózsa lesz kezembe.

Vége

 

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Reggeli etűd

Csípős, kora tavaszi éjjel után, a városba kúszik a reggeli köd. Füstgáz száll, és kering a házak fölött, gázkémények karcsú, remegő ujján. Sétám alatt, meleg

Teljes bejegyzés »

A belső zsineg

Ma magamba zuhantam, egészen mélyre… a temetőben, hol anyám porai ültek egy faládikóban előttem. Mintha időgépbe kerültem volna, utaztam a múltba… sorsom disszonanciája kavargott a

Teljes bejegyzés »

Fényvarrat

Felgördül a függöny, most még egyszer, utoljára. Az üszkös romok közül váratlanul újra lobban a láng. Nézd, a hajnal derűje elmossa a régi félelmeket, és

Teljes bejegyzés »

Csak gyom?

Búzavirágként a mezőn élek. Az elmúlástól sohasem félek. Mélyen kapaszkodik a gyökerem. Lelkem szavát buzgón követem. Tomboló viharban meghajolok. Csak az igazsághoz ragaszkodok. A szirmom

Teljes bejegyzés »