Alföldi nyár

Tollam kezemben, papírlapom füzetben,

S az alföldi nyár képe tárul előttem.

Szikrázó napsütésnek vakító fénye

Ragyogja be vígan a pusztai földet,

S annak tikkasztóan sugárzó melege

Pirítja ezt a végtelen füves tengert,

Mely, bármerre nézel, nyúlik végtelenbe,

Mint kéken csillogó s hullámzó óceán,

Melyet az ember kíván a hőségtől sújtván.

Távolban, jóval közelebb délibábnál,

Magányosan álldogáló gémeskútnál

Csöndesen legel a szürkemarha gulya,

Gulyás kezében csikóbőrös kulacsa,

Benne életadó, hűsítő itala,

Vállán tarisznyája, fején kalapja.

Mint pokol tüzének melegétől sújtván

Ital mint vízesés folyik le a torkán.

Akkor vágyat keltőbb a hidegvíz csókja,

Mint a világnak minden kincse s hatalma.

De nékem a hőtől más a menedékem,

A hűsítő, pihentető rejtekhelyem.

Üldögélek folyópartnak hűvösében,

Magas fűzfáknak árnyékos vidékében,

Hallgatván madarak szerelmes dallamát,

Bagoly huhogását, tücsök muzsikáját,

Mi együtt vadvidék lágy szimfóniája,

S alkonyat átszűrődő aranysugara,

Melytől előbúj hát ember nyugalma,

S sikoltva menekül annak minden gondja.

Tollam kezemben, papírlapom füzetben,

Szerelmem, a nyár képe tárul előttem,

Melynek erejét én rímekbe foglaltam,

S a szépségét, varázsát élvezem magam.

 

Kazup-Nagy Máté
Author: Kazup-Nagy Máté

Köszöntöm az olvasót! Kazup-Nagy Máté vagyok, fiatal középiskolás diák, amatőr költő. Általános iskola óta írok verseket, és a mai napig az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem, elfoglaltságom. Nem egy művem már megje- lent különböző antológiákban, amelyek mai napig mind sikert jelentenek. Verseimnek legfőbb témája a feltörő érzelmek rímekben való megfogalmazása. Az ember élete során sok mindent megtapasztal, akár az önfeledt örömöt, mely a csillagokig képes felrepíteni, vagy a mélyről feltörő fájdalmat, csak hogy egy-két példát megemlítsek. Számomra ezeknek versbe öntése egyrészt megnyugvást jelent, másrészt később a műveket elővéve és újból elolvasva könnyen fel tudom idézni azokat a pillanatokat, amelyek nagy hatással voltak rám. Ezen kívül a tájversek is közel állnak hozzám, hiszen akár egy őszi kép, vagy egy borongós téli nap is képes érzelmeket előhívni. Innen is köszönöm a családomnak, barátaimnak és tanáraimnak a bíztatást és a támogatást, valamint az Irodalmi Rádió szerkesztőségének, hogy tagja lehetek az alkotó közösségnek, és remélem, hogy a verseim elnyerik az olvasók tetszését!

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „Szerelmem, a nyár képe tárul előttem,
    Melynek erejét én rímekbe foglaltam,
    S a szépségét, varázsát élvezem magam.”

    Szeretettel olvastam szép, nyári soraid.

    Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Foncsor és hamu

Ott áll… a tükör előtt. A foncsor repedt, a tükör torz, arcát széttörve látja, szeme idegenné fakult, homlokán hideg árnyék gázol át… keresztül-kasul. Éjjel, az

Teljes bejegyzés »

Dermedéspont

Csend lett nevetésed, emléked halk szonár, üres napok telnek, szobám néma, kopár. Régi, tiszta érzés helyén szél sírdogál, nem maradt ott semmi, csak egy rideg

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

A föld hívó szava

Fáj a város harca, sok lüktető fénye, Bár lennék csak porszem, ágyam földnek kérge. Élnék kies tájban, mint egy kék vadvirág, Mely csillagtető alatt iszik

Teljes bejegyzés »

Egy szikra

Egy szikra Vigyázzon azzal a lánggal. Nem is sejti, hogy ebben a szobában minden… én magam is… puszta száraz papírból vagyunk. Egyetlen érintése elég, hogy

Teljes bejegyzés »

Lelked, ha fázik

Edit Szabó : Lelked, ha fázik Lelked, ha fázik, a szíved is fáj, nem látszik arcodon, bent muzsikál, fájdalom érzése mélységekben, nem jut előre a

Teljes bejegyzés »

Mámor-paralízis

Mámor-paralízis   Valóságom helyén van egy gödör, Bennragadtam mély álomba ringva. Szeretetet kívánkozó gyönyör… Semmit sem ér dombokon a dudva. Mossa arcom éj-tavaszi zápor, Beengedtem

Teljes bejegyzés »