Alföldi nyár

Tollam kezemben, papírlapom füzetben,

S az alföldi nyár képe tárul előttem.

Szikrázó napsütésnek vakító fénye

Ragyogja be vígan a pusztai földet,

S annak tikkasztóan sugárzó melege

Pirítja ezt a végtelen füves tengert,

Mely, bármerre nézel, nyúlik végtelenbe,

Mint kéken csillogó s hullámzó óceán,

Melyet az ember kíván a hőségtől sújtván.

Távolban, jóval közelebb délibábnál,

Magányosan álldogáló gémeskútnál

Csöndesen legel a szürkemarha gulya,

Gulyás kezében csikóbőrös kulacsa,

Benne életadó, hűsítő itala,

Vállán tarisznyája, fején kalapja.

Mint pokol tüzének melegétől sújtván

Ital mint vízesés folyik le a torkán.

Akkor vágyat keltőbb a hidegvíz csókja,

Mint a világnak minden kincse s hatalma.

De nékem a hőtől más a menedékem,

A hűsítő, pihentető rejtekhelyem.

Üldögélek folyópartnak hűvösében,

Magas fűzfáknak árnyékos vidékében,

Hallgatván madarak szerelmes dallamát,

Bagoly huhogását, tücsök muzsikáját,

Mi együtt vadvidék lágy szimfóniája,

S alkonyat átszűrődő aranysugara,

Melytől előbúj hát ember nyugalma,

S sikoltva menekül annak minden gondja.

Tollam kezemben, papírlapom füzetben,

Szerelmem, a nyár képe tárul előttem,

Melynek erejét én rímekbe foglaltam,

S a szépségét, varázsát élvezem magam.

Author: Kazup-Nagy Máté

Köszöntöm az olvasót! Kazup-Nagy Máté vagyok, fiatal középiskolás diák, amatőr költő. Általános iskola óta írok verseket, és a mai napig az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem, elfoglaltságom. Nem egy művem már megje- lent különböző antológiákban, amelyek mai napig mind sikert jelentenek. Verseimnek legfőbb témája a feltörő érzelmek rímekben való megfogalmazása. Az ember élete során sok mindent megtapasztal, akár az önfeledt örömöt, mely a csillagokig képes felrepíteni, vagy a mélyről feltörő fájdalmat, csak hogy egy-két példát megemlítsek. Számomra ezeknek versbe öntése egyrészt megnyugvást jelent, másrészt később a műveket elővéve és újból elolvasva könnyen fel tudom idézni azokat a pillanatokat, amelyek nagy hatással voltak rám. Ezen kívül a tájversek is közel állnak hozzám, hiszen akár egy őszi kép, vagy egy borongós téli nap is képes érzelmeket előhívni. Innen is köszönöm a családomnak, barátaimnak és tanáraimnak a bíztatást és a támogatást, valamint az Irodalmi Rádió szerkesztőségének, hogy tagja lehetek az alkotó közösségnek, és remélem, hogy a verseim elnyerik az olvasók tetszését!