A kezdetek feketelyuk-éjén
Nem léteztek korlátok, rácsvasak,
A semmi mindent átfogó szegélyén
Hirtelen szökevény foton fakadt.
Nyomában a fény sugárként tört elő.
Talán a végtelen tér álma fonta
Vágy, a vén idő bajszán reszkető
Emlékmorzsán megcsillanó pompa.
Vágyjuk a fényt, ez létünk egyik titka,
Mint a levegő, víz és még ezeregy.
Sötét helyen az élet nagyon ritka,
Árnnyal kísért fény a tökéletes elegy.
Derengő homályban mélán álltam ott,
Már pirkadt, és a friss szél megcsapott.
Györökről hazafelé, 2025.06.09.
Author: Takácsné Tóth Márta
Taktoma (Takácsné Tóth Márta) Unokáim kérésére szoktam meséket kitalálni. Altalában 6-8 dolgot adnak meg, pl. helyszín, szereplő vagy tárgy, és ezeknek a mesében szerepelniük kell, Sajnos elég ritkán írom le őket. Alkalmanként verseket írok, ha valami inspirál. Rajzolok, festek, a Paks Városi Vegyeskarban énekelek. Számukra több idegen nyelvű darab magyar átiratát is elkészítettem. Szeretem Arany János balladáit, a fantázia és sci-fi könyveket, filmeket, no meg a verses meséket, jó ritmusú gyerekverseket. Első publikációm (4 versem és egy kapcsolódó rajzom) egyik ismerősöm unszolására a 2022 tavaszán jelent meg a Paksi Tükör c. irodalmi, művészeti és helytörténeti kiadványban. Ugyancsak ő biztatott, hogy vegyek részt pályázatokon és az interneten is nézzek körül. Sikeres pályázataimnak köszönhetően több versem és mesém is megjelent antológiákban és irodalmi honlapokon. Mottóm: A fantázia jövő között a lelked és az elméd tölti ki az űrt (Taktoma).