Reggel van. A nagy sárga tányér már felgurult az égre. Éhes vagyok, a Gazda még alszik. A Gazda! A világ leggyönyörűbb teremtménye. El sem tudok képzelni szebbet kopasz fejénél, dülledt szeménél, hatalmas krumpli orránál, sárgán ragyogó fogánál, jókora pocakjánál. Még egy hatalmas húsos csont se veheti fel vele a versenyt. Fel kell kelteni. Azt morogja, „miért kell nekem minden reggel erre ébrednem?” Az emberek furcsák. Így jelzi, mennyire örül, hogy bökdösöm az orrommal, nyalogatom a képét és ugrálok kicsit a hasán. Pedig már nehezen mászom fel az ágyra, fájnak a csontjaim. De a gazda öröme a legfontosabb.
Végre nyílik a hűtőszekrény, megtelik a tányérom. Most már elkezdődhet a nap. A Gazda kimegy a kertbe, természetesen vele tartok. Segítek neki, szép gödröket kaparok és belehempergek. A Gazda kezébe veszi a pórázt. Muszáj nagy köröket futnom az udvaron, nem bírok magammal.
Itt jön a Bundás-képű ember. Nem kedvelem. Hamisságot érzek körülötte, de a Gazda kezet fog vele, így nem ugatom meg. Már nagyon sokáig beszélgetnek. Azt mondja neki a Gazda, „nem szép kutya, de mutatós”. Unatkozom. Szerencsére van itt egy remek faág, lehet vele játszani. Na, végre elmegy a Bundás-képű ember. Biztos, ami biztos, szemmel tartom. Látom, hogy ujjával a homlokát ütögeti. Azt hiszem ez azt jelenti, hogy teszik neki a nem szép, de mutatós kutya. Vagyis én.
Már vége is a sétának? A Gazda hazafelé indul. Valami rosszat érzek. Még a szokásosnál is lassabban megy. Becsukja a kaput, mögöttem, de miért ül le a földre? Csak néz rám. Szája reszket, nem beszél, csak hörög. Kezét a fejemre teszi, ahogy szokta. De miért ilyen lassan? Most miért fekszik le? Össze vagyok zavarodva. Kelj fel Gazda, menjünk be a házba ott semmi baj nem érhet minket. Hiába bökdösöm az orrommal nem kel fel. Miért ilyen csendes? A lélegzetét és azt a dobogást sem hallom, amit máskor mindig.
Idegen emberek jönnek be a kapun. Egyikük hosszú fehér ruhát visel és kilátszik a lába szára. Hozzá akar érni a Gazdához. Ezt nem engedhetem, pedig jó ember szaga van. Morgok. Nem érti a figyelmeztetést, felhúzom az ínyem. Nem megy el, inkább közelebb teszi a kezét. Felé kapok. Még mindig nem érti, finoman beleharapok a kezébe. Na végre. Kiment a kapun.
Újabb idegenek érkeznek. Egyforma a ruhájuk. Bedobnak egy darab húst. Nem veszem el, pedig nagyon jó az illata. Csak a Gazdától fogadok el ennivalót. Sokáig beszélgetnek, nem értem, hogy mit. Kiabálnak egymással. Amíg a kapun kívül vannak, azt csinálnak, amit akarnak. Én biztos, hogy nem megyek el a Gazda mellől.
Egyikük fekete valamit vesz ki a ruhájából. A fehér ruhásnak víz folyik a szeméből. De furcsa! Mi ez az erős hang? Az idegen belerúgott az oldalamba, anélkül hogy közel jött volna. Nagyon fáj! Félek! Gazda kelj föl! Tudod, hogy mennyire félek a dörgéstől, olyankor még az ágyra is felengedsz. Megnyalogatom a képed, miért nem mozdulsz? Kelj fel és vigasztalj meg! Nagyon fáj! Megpróbálom elkergetni az idegent, de nem bírnak el a lábaim. Miért lesz egyre sötétebb? A nagy kerek tányér máris aludni megy? A Gazdát látom a sötétben. Engem hívogat. Most már jó. Az oldalam se fáj, a lábaim is elbírnak. Futok hozzád, Gazda. Most már mindig melletted leszek…
Author: Kurucz Árpád
A nevem Kurucz Árpád. 1962-ben születtem Budapesten, azóta itt élek a párommal és négy gyerekünkkel. Most, hogy a gyerekek már felnőttek, több szabadidőm van, körülbelül három éve foglalkozom írással. Nincsenek művészeti tanulmányaim, technikusi szintű műszaki végzettségem van. Autóbusz vezetőként dolgozom. Kiskorom óta szeretek olvasni. Kedvenc íróimtól igyekszem ellesni a fortélyaikat. (Szabó Magda, Janikovszky Éva, Moldova György, Móra Ferenc, Stephen King, Rejtő Jenő stb.) Nyilván rengeteg tanulnivalóm van még.
2 Responses
Meghatóan szép írás. Bár nem vagyok kutyabarát, azért ellenség sem. Nekem cicám van, aki képes épp így hiányolni engem. Sétálni se kell vele, csendes, nesztelenül jár, nyugodt, békés, igaz már benne van a korban, hiszen tizenhét éve él velem. Megvan mindene, jól választott, igazi, hűséges gazdája vagyok. Már előre félek attól, ha elmegy az örök hazába.
Szeretettel: Rita
Köszönöm szépen, kedves Rita! Örülök, hogy tetszett, nagyon megtisztelsz! Tizenhét év, az nagyon szép kor. Ha nem tévedek, emberi mértékkel számolva jóval száz év fölött van. Nekünk is vannak kutyáink is, cicánk is, barátságban élnek egymással. Még sok hosszú évet kívánok a cicádnak, egészségben.
Szeretettel: Árpi