A nyarat őrzöm

A nyarat őrzöm

Őszre váltanak a színek, elsárgulnak a levelek,
Kis sündisznó mászik rajtam, míg az avarban heverek.
Halványodnak az árnyalatok, távol még az ég is kifakul,
Nyári táncok, szenvedélyek, mind emlékké alakul.

S csak hallgatom. Belül még hallom a nyári vágyak sóhaját,
A levirágzott rózsafának még mindig érzem illatát.
Csak nézem, ahogy eltűnt a nyár, miért oly rövid? -kérdezem.
Nem baj, tudom visszatér majd, most az ősz színeit élvezem.

De mindegy is, hogy merre nézek, ha belül minden lázban ég,
A nyár ízeit őrzöm méltón, nem lehet bent szürkeség.
S amikor már a tél is az ősz derekát öleli,
Tudom, hogy a szép időket a tél hidege követi.

Meglátod majd, ha szíved ragyog, s mosoly ül az arcodon,
Ez átsegít majd tűzön-vizen, a leghidegebb évszakon.
Majd amikor a szorgos hangya kibújik a rög alól,
A fagyos szív is mind felolvad, a tavasz térdig meghajol.

Adorjányi Erzsébet
Author: Adorjányi Erzsébet

Adorjányi Erzsébet vagyok, Vértesacsán élek. A természetjáráson kívül nagy szenvedélyem az írás, mely már gyerekkorom óta kísér. Szeretem a verseket, novellákat, újságcikkeket, de néha 1-1 dalszöveg is papírra kerül. Álmodozó típus vagyok, ez gyakran visszatükröződik írásaimon, amiket rengeteg optimizmussal fűszerezek. Sokáig a fiókban gyűjtögettem az alkotásokat, majd 2013-ban megjelent első könyvem, melyet később még 3 követett. Írói oldalamra, valamint egy közismert magazin oldalára rendszeresen töltök fel írásokat, verseket. Különösen örülök az Irodalmi Rádió felkérésének, szívesen csatlakoztam szerzőik sorába, bízva abban, hogy sok örömet szerzek a kedves olvasóknak.

1
Megosztás
Megosztás

3 Responses

  1. Kedves Erzsébet!
    Nagyon szép, érzelmekkel teli verset alkotott! Különösen az utolsó versszak fogott meg, de ugyanúgy dicséretre érdemesek az olyan szóképei, mint:”a tavasz térdig meghajol”, vagy a ” a tál is az ősz derekát öleli”stb. Gratulálok!

    Antal(Tonió)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ősz nagyanyó kopogtat

Ősz nagyanyó kopogtat, hallatára a fákról hullni kezd a dió. A nyár gyermeke, dédapja a tél. Látogatóba, mint minden évben, most is vörös, barna, sárgászöld

Teljes bejegyzés »

Sorsfonal

Körbe tekergő fekete fal, Összeér bennünk a sorsfonal. Szeretnélek Téged igazán szeretni, De nem lehet hozzád közel kerülni. A benned élő látomás, Egy láthatatlan űrállomás.

Teljes bejegyzés »

Végső pont

* Végső pont Vajon, milyen foka kell a kétségbeesésnek, hogy kamion elé vesd magad vagy a szakadékba ugorj? Hogy visszautasítsd az ételt, de még vizet

Teljes bejegyzés »

Este a téren

Ez őszi, fáradt, késő délután,  egyedül csak én vagyok,  a közeli kihalt füves téren.  Magamban ülök egy félreeső padon.  Merengek hosszasan,  és észre sem veszem, 

Teljes bejegyzés »

A szárítókötélen

A nagymamám soha nem kérdezett. Nem azért, mert nem tudott volna, hanem mert tudta, mit nem szabad. A szárítókötél ott húzódott a kert végében, két

Teljes bejegyzés »

Vízbe merültünk

Vízbe merültünk újra, és újra, Mert nem tudtuk mit hoz a holnap, És az öröm perceit e félelem felnagyította, De hűs karjával átkarolt bennünket a

Teljes bejegyzés »