Vándor vagyok..

Vándor vagyok..

Vándor vagyok, csak egy a sok közül, egy földi utazó,az árral sodrodó.
Születtem és halok, mint bárki más sorsom, majd tudja a mindenható.
Járom a világot, városok utcáit róva, tágas tölgyes erdőkben otthonra lelek.
Szélben és viharban is lépem át a mezőket, réteket, mászom a dombokat, hegyeket.

Tova lent a völgyben bugdácsoló patak mellett a napfénye kedvesen simogat.
Ezüstösen csillámló vízben mártom kezeim és mosom meg arcomat.
Hűsítő a víz, bele is kortyolok és közben nézem a habok közt cikázó halakat.
Part menti fák lombkoronái, a felhevült testnek, hűs árnyékot dobnak.

Daloló madarak fészkei is jól megvannak itt, örülnek a védelmet adó lomboknak.
Bokrok alatt körben kivan feküdve a fű, talán nyúl vagy őzike pihent meg alatta.
Folyásunk mentén zsenge zöld fűcsomók folynak össze puha pázsitba.
El heverek, nyújtozom egyet, kezem fejem alá teszem, élvezem az idilli békét.

Nézem az égen úszó fellegeket és hallgatom a fák, madarak,a patak zenéjét.
Napsugarak kósza táncot lejtenek az apró víztükrökön és a nedves köveken.
Nyugalom tölti meg a lelkem, és árad szét bennem teljesen, egész testemben.
Hajlik már a nap mutatva az idő múlássát, lassan felkerekedek újra.
Visz az ösvény és a lábaim tovább, őrizve mindent mi szép, erős hittel, Istenben bízva.

Vándor vagyok, csak egy a sok közül, egy földi utazó,az árral sodrodó.
Születtem és halok, mint bárki más sorsom, majd tudja a mindenható.

2025.10. 22.
Felföldi Lajos

Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos

Felföldi Lajos vagyok. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Köszönet az Irodalmi Rádiónak, mert már pár művem megjelent antológiáiban. Folytani szeretném az írást, számomra egy lelket gyógyító és erősítő kúra!

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Vágyom egy társra

Manapság szomorúan telnek napjaim,   szomorúan, magányosan élek.  Egy idő óta, szívem keserűség mardossa.    Eddig egyedül éltem egymagamban,  de ebből elég volt, meguntam,  valaki hiányzik mellőlem.  Vágyom, hogy valaki mellettem,  velem

Teljes bejegyzés »

Mindenkinek jár

A sátán kutyája a sarokban gubbasztott. Semmihez sem volt kedve. A steaket már rég megette (angolosan, természetesen), a tálnyi friss forrásvíz még a lábai előtt

Teljes bejegyzés »

Sisakvirág

Az ország leghíresebb nyomozója halálos beteg. Legalábbis ezt olvastam a hírekben. Gondoltam eljött az én időm, most vagy soha (szó szerint), interjút kérek tőle. Két

Teljes bejegyzés »

Én, a szúnyog

Éjszaka volt mikor megláttam a napvilágot. 103 testvéremmel együtt egy kék kerti hordó volt a bölcsőnk, benne kellemesen állott esővíz. Anyámat nem ismertem, apám létezését

Teljes bejegyzés »

Lunam ruinam

Kivételes családba születtem. 2257-et írunk, május van, de mintha a régi mondák szerinti január lenne. Megbolondult a világ, a globális felmelegedés átcsapott jégkorszakká, de ez

Teljes bejegyzés »

Kiskarácsony

Kinek-hogy. Azt mondták, legyen tacskód. Azt mondták, jó buli lesz. Hát, karácsonykor ráncba szeded magad, fellépsz a drága internetre, és 3-4 óra után kiválasztod azt

Teljes bejegyzés »