elemi

                                                                                                                                                                              ...
tűz leszek majd,
izzó, fénylő lobogás, forró ámulat
formál át
puha hamuvá… szél röpít, majd
hullám ölel,
növeszt belőlem
élet-álmot… parányi fény elég,
űr szeméből
újjáéled
a végtelen életfolyam –
látomás, ha a Mindenségből
újfent érezve lenni vágyok,
formálva testbe,
szülve és születve,
megint,
megint és újból,
megint… az időtlenségig
tanulom magam –
mert ez most itt… még csak az elemi… (képzelt képzetek) 2025.11.15


kép forrása: Pixabay – flutie 8211: nebula


Adorján L. Zoé
Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…

3
Megosztás
Megosztás

6 Responses

  1. az élet is csak egy nagy Puzzle: milliárdnyi darabka, elemi elemek ide-oda rakva, s lehet találgatni, hogy ki, mi hova való, ki, mi mire való. és mire „a gép forog, az alkotó pihen”, értelmet nyer a régi, bölcs válasz is:

    „Latiatuc feleym ʒumtuchel mic vogmuc. ýſa pur eſ chomuv uogmuc. ”
    (Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isȧ, por ës homou vogymuk”)…

    1. köszönöm szépen, kedves Gábor.
      ha van kép: az ember élete végéig rakja, rakosgatja, helyezgeti, próbálgatja az elemeket (elemében az elme) a megfelelő helyre, és van úgy is, hogy az elemek „maguktól”, felismerés vagy a képlékeny képzelet által a „helyükre kerülnek”, változtatva az előző elképzelésen.

  2. „az időtlenségig
    tanulom magam –
    mert ez most itt…
    még csak
    az elemi… ”

    Remek gondolatsor. Engem akkor érdekelne az újjászületés, ha emlékeznék erre az életemre, mert akkor mindent másképp csinálnék. Ugyanerre viszont nem vágynék, akkor már inkább legyen végleg vége.

    Szeretettel olvastam gondolatébresztő soraid.

    Rita

    1. kedves Rita, szeretettel köszönöm soraid.
      azt mondják „Aminek kezdete van, annak vége is van, ahogy minden vég helyet készít valami új kezdetnek.”, mert az ember míg él, így gondolja/gondolhatja.
      ha végleg vége: beolvadunk hullámként a tengerbe. Zoé

Hozzászólás a(z) Nagy Erzsébet bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Két idegen

Két idegen,  két szomorú árnyék.  Férj és feleség.  Két különálló világ.  Csak ülnek szótlan,  ugyanabban a szobában,  egymástól néhány méternyi távolságban.  Ülnek némán.  Nem beszélnek.  Hallgatnak.  Köztük korlátok húzódnak.  Magányosak.  Mindegyikük önnön magába 

Teljes bejegyzés »

Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »

Smaragdfa   Halvány lila rebbenő szirmaid együtt mozdulnak emlékeimmel. Mintha egy régi kert rég kivágott fáját simítanám félve kezemmel. Mindegyik fa az az egy már,

Teljes bejegyzés »

A pad

Alábbi írásom az Irodalmi Rádió Ágra hulló arany című tavaszi antológiájában jelent meg.   A közparkban, a kerek díszágyás és a platánsorral szegélyzett sétány között

Teljes bejegyzés »