Első cseresznye

 

Első cseresznye,

utolsó cseresznye,

édes fájdalommal

kúszik a szívembe.

 

Gyermeki boldogság,

égbe nyúló faág ,

levél- lepte jövő,

ismeretlen világ…

 

Kezedből kezembe ,

árnyékba rejtőzve

érkezett kegyetlen ,

válladat ölelve …

 

Minden piros percben,

minden hulló cseppben

már csak téged látlak

a guruló csendben …

 

Első és utolsó.

Lelkemre lehajló ,

minden május immár

 sírodra hanyatló…

Törteli Tücsök
Author: Törteli Tücsök

Tóth Péter Lászlóné Vincze Zsuzsánna vagyok. 1964-ben születtem Nagykőrösön. Tanulmányaimat Törtelen, majd a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola, és a zsámbéki Tanítóképző Főiskola falai között végeztem. Hálás vagyok tanáraimnak és osztálytársaimnak , hogy azzá válhattam, aki ma vagyok. Testvérem nem lévén ők voltak „jóban, rosszban” életem kísérői. Jelenleg még dolgozom, a ceglédi Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola néptánc tanítója vagyok. Két gyermekem van, fiam Budapesten, lányom Kecskeméten él. 2020 óta én is kecskeméti lakos lettem. Írói nevemet egy általam végtelenül tisztelt kollégámtól kaptam, mint becenevet, majd a pályázat kapcsán elgondolkodva nem is volt kérdés: én vagyok a "Törteli Tücsök” Az irodalom, a mesék világa mindig velem és bennem élt, verseimet tizenéves koromtól írom. A hagyományos versformák lassan ,az utóbbi időkben elindultak a modernebb kifejeződés felé, bár ez részemről nem tudatos. A biztatások ellenére a múlt évig csak a fióknak, aztán következett a fordulat. 2023.augusztus 03.-án 41 éves kapcsolat,38 évnyi házasság után meghalt a férjem, társam , másik szárnyam. Betegsége, majd az egyedüllét hónapjai olyan erővel szakították fel bennem az addig csendes, alkalmankénti írás folyamát, hogy nem tudom és nem is akarom magamnak megtartani . Hiszem, hogy segíthetnek a versek-köztük az enyémek is- azoknak, akik fájdalmas veszteségüket nem tudják...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Őszi merengő

  Villanydróton gyülekezik a fecsegő fecskehad, Holnap tán elrepül mind, dél fele halad. Hűvösek már a reggelek, fázósak az éjszakák, De áldott napsütésben töltjük még

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szer

Rózsa Iván: Szer Csak egyszer élünk és halunk, vagy legalábbis végtelenszer? Ha nem vagy szelíd, légy inkább gonosz, a legrosszabb a langyos középszer! Más szenvedése

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Mégis…

Rózsa Iván: Mégis… (öt haiku) élünk, elmúlunk, sokat szenvedünk végül – mégis remélünk kövekhez hullt mag, mégis nőtt itt is virág – élet csodája ezerszer

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Vonatról őzikék

Rózsa Iván: Vonatról őzikék Régi-új szokás szerint fél órát késett vonatunk; Közben idő gyorsan telt, ablakon ki-kibámultunk. Te balra pillantottál, s láttál őzikét, magányosat; Én

Teljes bejegyzés »

Fák között

Fák között Még zöld a völgy, de a szín kicsit fakó, Az ágakon még ott ring a levél, Fák közé a fáradt fény ragyog, S

Teljes bejegyzés »