Csendes volt a reggel.
Ott ült a város felett.
A csendbe belegyalogoltak
sétálni vitt kutyák:
nagyméltóságúak és borzos kis ölebek.
Kis tappancsaikra
felkapaszkodtak az
utazni vágyó harmatcseppek.
Felettük a szélben
a pitypangok fehér bóbitái kerengtek.
Az ég még szürke és
hűvös volt, mint a szívek.
Majd nagy sokára megérkezett
szinte a semmiből egy
langyos fuvallat, s életre keltek a színek.
Kövek alá gyík osont.
A kertből, ahol a
lábnyomát őrizte a homok,
utána bámultak
oroszlánszájak, pöttyös tigrisliliomok.
Hideg kőlapokra
arany foltokat festett
a fény, mint váratlan reménység,
meleget ontott, s jöttére
a márványból is megszökött a keménység,
továbbálltak az árnyak,
s kezdetét vette a varázslat: a
napfény a csobogó kút felett,
míg újra el nem jött az este,
vízcseppek helyett gyémántszemeket kergetett.
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.
