Rózsa Iván: Vége a világnak?

Rózsa Iván: Vége a világnak?

Elhagyott szerelmed, úgy érzed: vége a világnak…
Átérzed a bánatát a földre hajított virágnak.
Nem kellesz senkinek, immár feleslegessé váltál:
Kiderült, ez nem volt igaz szerelem, csak ábránd.
De a mai után jön a holnapi nap, új napfelkelte:
Várhat rád új, örök szerelem; kelj hát új életre!

Budakalász, 2026. július 4.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az élet

Az élet színek kavalkádja, Sőt mesteri játéka. A boldog percek szinte a szivárvánnyal vetekednek, Ha boldogtalan vagy, minden szín egyneművé lesz. Az én világom fekete

Teljes bejegyzés »

Miért is jó?

Miért is jó alkotni? Magadból az indulatot kiírni? Mert néha fáj megszólalni, És úgysem tudják befogadni. Befogadni, mit mondanék, Ha a gondolatomnak hangot adnék. Hogyan

Teljes bejegyzés »

Ünnepnap (Költészet Világnapja)

Mit jelent a költészet nekem? Visszaadta az életem. Kikergetett a sötétből, Felemelt a földről. Hitet adott e nehéz, fájdalommal teli világban, Segített boldogulni a magányban.

Teljes bejegyzés »

Emlék, ami felőröl

Egyszer eljön a pillanat, Mikor az őszinteség teret kap. Emlékeid körülölelnek, De lesz, amit talán el sem engedek. Nem engedem, Hisz lelkiismeretem nem engedi, Beleégett

Teljes bejegyzés »

Ibolya

Nem volt még év, Sőt ember sem tán, Ki tavasszal ne rohant volna, És kiáltozott: nézd, itt az első csoda! Csodálatos, párját ritkító színed, Odavonz

Teljes bejegyzés »