Ma a felhők csúszdát formálnak,
rajta vígan szelek játszanak,
a Nap kacag az ég alatt ragyogva,
és zsebéből fényt szór dalolva.
Fák lombjában víg madarak,
dalt fütyülnek a virradatnak,
minden levél apró hajó,
álmainkkal messze ringó.
Legyen ma játékország a világ,
nyitott kapuját díszítse ezer virág,
s a nevetések kis varázsa,
szálljon velünk az alkonyba.
Megjelent a Művész.Ma magazin Gyermekmosoly 2026 e-book-jában.
Author: Mészáros Csaba
Írással keresem azt, ami a felszín alatt marad: az ember és a világ közti feszültséget, a csendet a zaj mögött. Verseimben és prózáimban gyakran jelenik meg a természet mint tükör és mint menedék, ahol az ember újra szembenézhet önmagával. Foglalkoztat a társadalom működése, a felelősség kérdése és az a hajlamunk, hogy kívül keressük azt, amit belül kellene rendbe tenni. Írásaim egyszerre próbálnak kérdezni és szembesíteni, néha nyersen, néha csendesebben. Igyekszem közelebb kerülni a valóság és az igazság közötti határvonalhoz. A természet számomra nem díszlet, hanem alapállapot, amihez újra és újra vissza kell találnunk. Az alkotás számomra út és eszköz: egy folyamat, amelyben az ember lassan leveti a felesleget és hat a környezetére. Abban hiszek, hogy a változás mindig egyéni szinten kezdődik.
