Nem felejtek

Sosem felejtem el amit velem tettél

Örökké a szívemben ég

Csak a felesleges drámák, balhék

Azoknak már nem látom értelmét.

 

Ha rádnézek, ha veled beszélgetek

S ha megérintelek még mindig érzem

Még mindig bennem él az a nap

Amikor álomba sírtam magam miattad.

 

Gondolj csak rá! Szegény mindig azt hallgatta

Hogy én téged, s te engem hordasz el mindenféle parasztnak

De most ennek pontot tettünk a végére, lezárult egy fejezet

Ez már csak szimpla beszélőviszony, barátság többé nem lesz.

 

Ami ebben a versben hangzott el

Azt mind neked is elmondtam

Szóval nem vádolhat azzal senki sem,

Hogy a szám csak a hátad mögött nagy.

 

(A képet a mesterséges intelligencia generálta a versemhez.)

Berecz Klaudia
Author: Berecz Klaudia

Berecz Klaudia vagyok, 2007. április 26-án születtem Budapesten és jelenleg is a fővárosban élek. Jelenleg színművészeti szakgimnáziumban tanulok. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az Irodalmi Rádió tagja lehetek, köszönöm! Az írás mindig is fontos része volt az életemnek. Egyfajta menekülés is számomra ahol kiadhatom magamból az örömöt és a bánatot is egyaránt. "Akkor tudok igazán önmagammal lenni, amikor írok. Ez egyfajta utazás a bennem lakó lélek megismerésére, mert minden történetemben picit benne vagyok én is." ~Nina Collins~

0
Megosztás
Megosztás

3 Responses

  1. Sajnos a nagy szerelmek idáig tudnak fajulni. Ezt én is átéltem. Ráadásul igazán a gyerek issza meg a levét, akinek anyára és apára egyaránt szüksége lenne.

    Szeretettel: Rita

    1. Hát igen. Bár mondjuk ezt a verset egy barátságról írtam de az már csak az olvasón múlik, hogy mit lát bele. Mindez csak nézőpont kérdése.
      De köszönöm a hozzászólást és az új nézőpontot.
      Újraolvasva akár erről is szólhatna.
      Milyen érdekes, hogy egyes versek mindenkinek mást jelentenek/másról szólnak.

  2. Kedves Klaudia!

    Igen, ez így igaz. A Facebookra fel szoktam tenni az írásaim, ott sokkal többen olvassák – jobban mondva, ott olvassák – és gyakorta meglepődöm azon, hogy teljesen mást gondolnak egy-egy írásomról, mint amit át szerettem volna adni.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A csintalan manó

Beck Brigitta: A csintalan manó   Játék-földön hull a hó, Minden fényes, csillogó. Ezer színes szép csomagra Masnit köt egy kismanó.   A Télapó is

Teljes bejegyzés »
Prózák
Labádi Hanna

Minden alkalommal, ahogy lehunyom a szemem

(Az utolsó szó jogán kiegészítő története)                       Van egy hang, egy illat, egy emlék, ami hozzá köthető. Ahhoz az emberhez, akit nem tudok elfeledni, bármennyi

Teljes bejegyzés »

Sebem

Sebem Kék félhomályban zsong a kinti tér,pár szürke szó a hűvös falra száll,oly halk moraj, mi szívemig sem ér,s az őszi szélben nyomtalan megáll. Mit

Teljes bejegyzés »

Befagyott a tó vize

Befagyott a tó vize   Befagyott a tó vize. Gyere babám! Jer, ide! Nézd! Mily szép a tó! Nyáron ez egy itató. Idejönnek az állatok,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan álmok

Álmaidban álmodozol álmatlan álmok álmairól, váratlan fájdalmak átkairól, vetetlen ágyak lányairól.   Látod az élet halálos vágyát, átkozott hajnal vöröslő házát. Látod a csendet, az

Teljes bejegyzés »

Hamar az ágyba!

A halkan szitáló hó lassan belepte az erdőt. Napról napra hosszabbak lettek a jégcsapok. Az állatok már rég elfoglalták téli vackukat. Legtöbbjük megtöltötte éléskamráját, és

Teljes bejegyzés »