Nagyfokú fájdalom 2.

Halászné Magyar Márta

Nagyfokú fájdalom 2.

A minap megint mindenem nagyon fájt,
ez ellen hiába is lázadt lelkem,
kínomban üvöltöttem éjféltájt,
reméltem, sikerül enyhülést lelnem.

Kezeimet kulcsoltam keresztbe,
a gyötrelem verme sötét, éktelen,
szememet ima az égre szegezte,
kértem, hogy kínom ne legyen végtelen.

Mikor a jajszó végre elnémul,
és ismét világosak az ablakok,
halvány mosoly húzódik diadémul
az arcra, és a szempár ismét ragyog.

Égbolt néha még felettem is azúr,
más nem tudja, mi miért van, csak az Úr.
2025.05.09.

Halászné Magyar Márta
Author: Halászné Magyar Márta

Bemutatkozás helyett Csak egy lélek vagyok egy testben, mindig a szépet és a jót kerestem, nehézségekkel teli utamon sokszor elestem, szeretetet adni sohasem feledtem.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „Égbolt néha még felettem is azúr,
    más nem tudja, mi miért van, csak az Úr”

    Igazán megható és szép a vers befejezése, de a fájdalom elviselése nagyon nehéz lehetett.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A csintalan manó

Beck Brigitta: A csintalan manó   Játék-földön hull a hó, Minden fényes, csillogó. Ezer színes szép csomagra Masnit köt egy kismanó.   A Télapó is

Teljes bejegyzés »
Prózák
Labádi Hanna

Minden alkalommal, ahogy lehunyom a szemem

(Az utolsó szó jogán kiegészítő története)                       Van egy hang, egy illat, egy emlék, ami hozzá köthető. Ahhoz az emberhez, akit nem tudok elfeledni, bármennyi

Teljes bejegyzés »

Sebem

Sebem Kék félhomályban zsong a kinti tér,pár szürke szó a hűvös falra száll,oly halk moraj, mi szívemig sem ér,s az őszi szélben nyomtalan megáll. Mit

Teljes bejegyzés »

Befagyott a tó vize

Befagyott a tó vize   Befagyott a tó vize. Gyere babám! Jer, ide! Nézd! Mily szép a tó! Nyáron ez egy itató. Idejönnek az állatok,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan álmok

Álmaidban álmodozol álmatlan álmok álmairól, váratlan fájdalmak átkairól, vetetlen ágyak lányairól.   Látod az élet halálos vágyát, átkozott hajnal vöröslő házát. Látod a csendet, az

Teljes bejegyzés »

Hamar az ágyba!

A halkan szitáló hó lassan belepte az erdőt. Napról napra hosszabbak lettek a jégcsapok. Az állatok már rég elfoglalták téli vackukat. Legtöbbjük megtöltötte éléskamráját, és

Teljes bejegyzés »