Születik

 

 

a csendben előbb csend

születik – hamvas-puha, 

gyönyörű csend,

 

egyre mélyebbre

csendesül a hang…

alig hallható, szinte elhal.

 

ez nem halál: – a csendes

létezés. álom méhéből,

csend-burokból ébredés,

 

ha a hang lágyan

megpihent, és tiszta

csend borítja be a Mindent,

 

éledni kezd lassan,

újból valami – valami,

amit 

 

alig

lehet

hallani…

 

 

 

2025.08.26

 

 

 

 

 

 

ez a vers, Ivántsy Gábor „csendes csend-vers”  írásának utózöngéjeként született.

 

csendes csend-vers*

 

illusztráció: Pixabay

 


Adorján L. Zoé
Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…

5
Megosztás
Megosztás

7 Responses

  1. Kedves Zoé!

    Csodás soraid csendes áhitattal olvastam, nehogy ezt az érző és értő csendet bármi is megzavarja. Látom, hogy mennyire rezonál Gábor alkotására. Mindkettőtöknek szeretettel gratulálok! Ilyenkor jövök rá arra, hogy én mennyire „prózai” vagyok. Az érzéseim és gondolataim egyszerűek, hétköznapiak.

    Szeretettel: Rita

    1. Kedves Rita!
      Nagyon szépen köszönöm végtelenül kedves soraid. Örömmel tölt el és megható számomra, hogy a csend pillanatait ilyen ritka érzékenységgel tudod befogadni. Írásaink önkifejezésként születnek, függetlenül attól, hogy éppen mi hatja át őket. Amikor egyre több időt töltünk a csend „terében” bennünk is mindig létrejön valami. Egy belső átalakulás, egy változás, amit alig lehet hallani, de érezzük, megőrizzük…
      Szeretettel: Zoé

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Egy vakáció emléke

Egy vakáció emléke   A csodálatos kisközség, Erdőkertes volt gyermekkorom legszebb állomása. Az általános iskolai tanulmányaimat ott végeztem el a hetvenes évek elején. Nyaranta a

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

A Nyár követelte

Szerelmet követelt a Nyár magának. A világot bejárva, tombolva kereste. Térdre hullva adta az ember lányát urának, s a Nyár ölelő karjai között porrá égette.

Teljes bejegyzés »

A kopasz birka

* Volt is meg nem is, jobbra is meg balra is, egy bokor alól csendes hüppögés, szipákolás, sírás hallatszott. Késő őszre járt az idő, hűvös

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Lustaság

Rózsa Iván: Lustaság „Jeder normaler Mensch ist faul!” – szokta mondogatni Arnold Meier, német barátunk. Vagyis: „Minden normális ember lusta!” Én sem vagyok rest olykor

Teljes bejegyzés »