Születik

 

 

a csendben előbb csend

születik – hamvas-puha, 

gyönyörű csend,

 

egyre mélyebbre

csendesül a hang…

alig hallható, szinte elhal.

 

ez nem halál: – a csendes

létezés. álom méhéből,

csend-burokból ébredés,

 

ha a hang lágyan

megpihent, és tiszta

csend borítja be a Mindent,

 

éledni kezd lassan,

újból valami – valami,

amit 

 

alig

lehet

hallani…

 

 

 

2025.08.26

 

 

 

 

 

 

ez a vers, Ivántsy Gábor „csendes csend-vers”  írásának utózöngéjeként született.

 

csendes csend-vers*

 

illusztráció: Pixabay

 


Adorján L. Zoé
Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…

5
Megosztás
Megosztás

7 Responses

  1. Kedves Zoé!

    Csodás soraid csendes áhitattal olvastam, nehogy ezt az érző és értő csendet bármi is megzavarja. Látom, hogy mennyire rezonál Gábor alkotására. Mindkettőtöknek szeretettel gratulálok! Ilyenkor jövök rá arra, hogy én mennyire „prózai” vagyok. Az érzéseim és gondolataim egyszerűek, hétköznapiak.

    Szeretettel: Rita

    1. Kedves Rita!
      Nagyon szépen köszönöm végtelenül kedves soraid. Örömmel tölt el és megható számomra, hogy a csend pillanatait ilyen ritka érzékenységgel tudod befogadni. Írásaink önkifejezésként születnek, függetlenül attól, hogy éppen mi hatja át őket. Amikor egyre több időt töltünk a csend „terében” bennünk is mindig létrejön valami. Egy belső átalakulás, egy változás, amit alig lehet hallani, de érezzük, megőrizzük…
      Szeretettel: Zoé

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


KiMONDÓKA

Gondtalanság a hangodban. Vidámság a mosolyodban. Valóságod gondolatban, Kimondottan kimondatlan! Némaságod túl beszédes! Véleményed túl veszélyes? Feddhetetlen így személyed? Csak a lelkednek erős méreg! Kimondhatatlanul

Teljes bejegyzés »

Gyötrelem

Sosem teszem le a tollat, Lehet csak elrakom oldalra, Lelkemből egy darabot otthagyva, Hol boldogságom is porlad.   Miért szomorúak a verseim? Valami nagyon kezd

Teljes bejegyzés »

Torzó

Meszes tekintetről varjú vájt szemet Én csak egy arckép, a világ a keret Az összevarrt ajkaim mennydörögnének Ezeregy mosatlan, reszkető vétket. ~ Mint szobrász, művét

Teljes bejegyzés »

Menthetetlenek

Rég írtam már, De megint neked írok, Ismét hozzád szólók. Úgy unom már!   Miért nem tudlak kiverni a fejemből? Tán, mert nem is akarlak;

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

Az a csepp könny

Vörösarany takarót dob az alkony, opálos fényben táncol a napkorong, Messzi vigalom hangja csendet borzol, konvojban indulnak a sétahajók. Köröttem holt kezek áldott nyomai, szép

Teljes bejegyzés »
Versek
Sütő Ágnes

Jégbe fagyott hullámok

Télbe dermedt a csend, reccsennek a tört üvegként úszó jégtáblák, Északi, hideg szelek a Balaton világát fagyba zárták. Fent vöröskék felhőn ül a nap, sugara

Teljes bejegyzés »