Talán utoljára

Talán utoljára

 

Újra itt állunk, hol a múlt megdermedt,

Szívünkben a bánat mélyen elterjedt.

Fal nő köztünk, s te haraggal nézel,

Én mással szóltam, s csendem rád terhel.

 

Tökéletest keresel, én csak ember,

Néha botlom, néha félek keményen.

Ha menned kell, engedlek — fáj a búcsú,

De marad a szó, mit őszintén súg a múlt.

Tóth Brigitta
Author: Tóth Brigitta

Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal lélek, aki az írásban és a művészetekben találja meg a világ valódi jelentését. Minden szó, minden mondat egy apró darabja annak a végtelen mozaiknak, amelyet az élet formál körülöttem. Az alkotás számomra nem csupán kifejezésmód, hanem egy utazás – egy belső táj, ahol a gondolatok szárnyalhatnak, és az érzések formát ölthetnek. Művészetemben az érzelmek finom szálait igyekszem megragadni. A vers az a tükör, amelyben a lélek színei tükröződnek, a próza pedig a világ szépségét és árnyait meséli el. A festészet titkai, a színek és formák harmóniája mindig is lenyűgöztek, és sokszor ezek a hatások köszönnek vissza az írásaimban, ahogyan a szavak is megpróbálnak egy-egy képet, egy-egy pillanatot megörökíteni. Szeretem a csendes, ámde mélyebb rétegeket keresni az életben: a törékeny, de erős emberi kapcsolatokat, az érzelmek árnyalatait, a finom, szinte észrevétlen szépséget, amit a legtöbben hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. A művészetek azok a kulcsok, amelyek segítségével beléphetünk a lélek legmélyebb zugaiba, és talán egy kicsit jobban megérthetjük magunkat és másokat. Ez a blog az én kis világom, ahová meghívlak benneteket is. Itt megosztom veletek az alkotásaimat – verseimet, történeteimet, érzéseimet –, és remélem, hogy együtt egy olyan közösséget alkothatunk, ahol a művészet nem csupán...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. Ez nálam most telitalálat volt. Igen, tökéletest keresünk, miközben hibázunk, tévedünk, megsértünk, megbántunk, a magunk igazából nem engedünk és csodálkozunk, ha nem működünk.

    Én is mindig azt gondoltam, hogy elég, ha ember vagyok, de tökéletest vártak tőlem, melynek megfelelni nem tudtam, mert az nem én vagyok.

    Talán én is azt vártam, miközben azt gondoltam, hogy csak embert keresek.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Prózák
Dományi Zsuzsanna

Macska a kabátzsebben

A tölgyerdőben, amelyet évszázadok óta Karéjosnak hívtak, megérkezett a tél. Karácsony hava cudar hideget hozott. A rövid nappalok, hosszú éjszakák és súlyos fagyok próbára tették

Teljes bejegyzés »

Zátony

Letéplek a piedesztálról, elég volt! Nem nyomom többet zárt kapun a csengőt. Kihűlt a hitem, verseim hangja halott, s a homokba rejtem a csalfa, vak

Teljes bejegyzés »

Kötelék

Aznap, amikor megszülettetek, rám tekintett gyönyörű szemetek. A kezemben pihent apró kezetek, rájöttem az anyaság mit jelent. Boldogan vártam, hogy megérkezzetek, hogy életem beteljesüljön Veletek.

Teljes bejegyzés »

Humorral és szeretettel

Ma egy híres írónőre emlékezünk, aki velünk maradt könyvein keresztül. ki humorral mesélt a hétköznapokról, az emberi szívről, örömről, gondokról. Pontos megfigyelője volt a világnak,

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: A Lét

Rózsa Iván: A Lét A Lét utánam is folytatódik majdan tovább: De talán az én létezésem sem volt hiábavaló. A Végtelenben egyesül az összes lét,

Teljes bejegyzés »