Atlantiszi naplórészlet

A legendás elsüllyedt város, Atlantisz romjai után sokan és sokfelé kutattak, de hosszú ideig hiábavalóan. Egy idő után a régészek többsége le is mondott a megtalálásáról. Így aztán hatalmas meglepetésként érte a világot, amikor egy kutatócsapat végül is rábukkant a tengerfenéken arra, ami a szerencsétlen sorsú királyságból megmaradt. Szenzáció volt ez a javából! A híradásokban egyenesen az évezred felfedezésének nevezték.

A megdöbbenések sora folytatódott, amikor felhozták az épületromok közül az első leleteket, köztük egy jól lezárt ládikát, amelyben néhány íróeszköz és két apró homokóra mellett egy egészen épen maradt könyvecske lapult. Amint az ókori nyelvekben járatos szakemberek elkezdték lefordítani a benne rejlő szöveget, kiderült, hogy egy atlantiszi lakos személyes naplójáról van szó. Az egyik utolsó naplóbejegyzés fordítását hamarosan a nagyközönséggel is megosztották. Így szólt:

„Ez a nap igazán kellemesen és tartalmasan telt el! Reggel azzal kezdtük, hogy rendbe tettük apám síremlékét, majd elmentünk imádkozni Artemisz templomába. Azután elvittem a gyerekeket, hogy megnézzük az olimpiára készülő sportolók edzését. (Euphorbosz elképesztően messzire képes elhajítani a gerelyt! Meglepne, ha nem érne el helyezést! Már el is határoztam, hogy fogadni fogok rá.)

Miután hazamentünk, megebédeltünk, kicsit később pedig átjött Antenor barátom, és felolvasta a legújabb színdarabjának szövegét. Valami hihetetlenül vicces volt, beszéltük is utána Elenával, hogy ilyen jót már rég nem nevettünk. Éppen ilyen humoros, szórakoztató vígjátékok kellenek a népnek ezekben a zavaros időkben, amikor annyi gondunk van, és ráadásul a sok vészmadárkodó is próbálja rontani a közhangulatot! De sajnos Antenor azt is elmondta, hogy úgy néz ki, nem fogják előadni a darabot. A jelek szerint olyan kevesen maradtak a városban, hogy alig lenne nézőjük, ezért aztán nem érné meg színpadra állítani a művét.

Igazán szomorú, hogy annyian felültek a hisztériakeltésnek. A mi utcánkban sem maradt már más rajtunk kívül. Az utolsó szomszédunk, Khrüszész két hete költözött el a családjával. Minket is győzködött, hogy menjünk. Azt mondta, az unokafivérétől hallotta, hogy már a szomszéd kerületet is elérte az áradás. Nevettem, és mondtam neki, hogy annak a városrésznek a túlsó határa legalább 20 sztadionnyi távolságra van tőlünk. Egyébként se tudok róla, hogy Atlantisznak ezen a részén valaha is árvíz lett volna. Ki hallott már ilyet! Hiszen olyan magasan vagyunk! Na meg ott van az a sok erős fal. Ez a hely aztán igazán biztonságos! Hogy fogok nevetni a kedves szomszédainkon, amikor majd néhány hét múlva visszaköltöznek, miután rájöttek, hogy kár volt elmenni… Én mondtam mindegyiknek, hogy felesleges aggódni. De nem hallgattak rám!”

A dátum sajnos elmosódott.

Barna Benedek
Author: Barna Benedek

Lengyel Menyhért és Veres Péter szülővárosában nőttem fel, a csodás világokat és különös figurákat felvonultató történetek bűvöletében. Idővel magam is elkezdtem ilyeneket kitalálni, a sztorik egy része pedig végül betűk és szóközök halmazaként egy lapon vagy fájlban végezte. Eleinte az ötleteimből többnyire rövidebb-hosszabb novellákat farigcsáltam – illetve néhanapján, ha az ihlet úgy hozta, megformáltam egy-egy versfélét is –, aztán a közelmúltban úgy döntöttem, hogy ideje nagyobb lélegzetű alkotásokba vágni a fejszét. Témát, műfajt, és hangulatot illetően szeretek kísérletezni, de elsősorban mesék és fikciós irodalom területén szorgoskodom. Terveimet pedig nem is számolom. Sokáig nem kerestem igazán a lehetőségeket a publikálásra, csak az utóbbi időben kezdtem ezzel foglalkozni, nagy örömömre nem is eredménytelenül. Egyik első hosszabb munkám, a „Mesélj még, Rémusz bácsi!” című mesegyűjtemény az Irodalmi Rádió gondozásában jelent meg 2024-ben. Időközben pedig több rövid írásom is napvilágot látott, ezekből válogatok az alábbi felsorolásban: – „A gödör” (novella, a „Cirkusz a moziban” antológiában, 2023); online is elérhető: https://irodalmiradio.hu/2025/02/18/a-godor/ – „A minden kívánságot teljesítő gép” (mese, a Szitakötő folyóirat 65. számában, 2024); online is elérhető: https://ligetmuhely.com/szitakoto/barna-benedek-a-minden-kivansagot-teljesito-gep/ – „Miért ment szabadságra a Húsvéti Nyúl?” (fiktív levél, a „Mit rejt az üde függöny?” antológiában, 2024); online is elérhető: https://irodalmiradio.hu/2025/04/16/miert-ment-szabadsagra-a-husveti-nyul/ – „Elkeseredett haragosok” (novella, a „Falvak-városok”...

2
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Napfogyatkozás

Száguld… fut a vágy, rohan az akarat, át a városon, betöri az ablakot, ki a falakat, leül nálad, s kérdően néz rád: Figyelsz te? Gondolsz-e

Teljes bejegyzés »

Anyám illata!

Anyám illata! Nem használt drága parfümöt, mégis neki volt a legfinomabb illata! Ha átölelt, s mellkasába fúrtam síró arcomat, illata megnyugtatott, ő volt a biztonság

Teljes bejegyzés »

Vizet, hidat védelmezek

Edit Szabó : Vizet,hidat védelmezek „Esik eső ködös zápor „, Szent János szobrát ott látod, országoknak védőszentje, akit ma is megtisztelnek. Papként élte az életét,

Teljes bejegyzés »

A fák az utcán is

Edit Szabó : Fák az utcán is Terebélyes fák nyílnak, tavaszban úgy bíznak, utca hosszán virítnak, méhek rajta híznak. Rózsaszínű virágok terpeszkednek vágyón, tova szállnak

Teljes bejegyzés »

Bagoly mondja

Edit Szabó : Bagoly mondja Bagoly mondja verébnek, hogy most csendet kérek, nappal alszom és éjjel vadászatra térek. Fészket rakhat madárka, mindenki magának, élni akar

Teljes bejegyzés »

Bill

Ő volt a mindenem. Amennyire csak vissza tudok emlékezni, Bill az életem része volt. Öt évvel utánam született. Már akkor tudtam, hogy ő a legfontosabb

Teljes bejegyzés »