nem tudom…

                                                                                                                                                         „lebegés…, szelíd, lélegző szeretetben levés…”

 

nem tudom,
de szeretem
nagyon…

nem gondolható…

meg nem fogható
az érzés,
a szárnyalásban
élés:
nincs benne kérés,
adás,
kapás, földindulás,
se Föld sarkaiból
kifordulás… csak békés,
lágy hullámverésben
könnyű lebegés…
csukott szemű,
szelíd, lélegző
szeretetben levés,
mely fönntart, emel,
nem kérdez, nem
felel…
egyszerű,
érzésben levés
mely csak úgy,
magában…

van.

 

2025.11.23

 


 

 

Adorján L. Zoé
Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…

6
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. mi az: „nem kérdez, nem felel… csak úgy, magában van”? mi más is lenne: az a van!

    tudod, az, ami: „volt is, lesz is, (mert) ez itt a praxis, (mert) mindenkinek helyzete van”…

    és mi az: „csak békés, lágy hullámverésben könnyű lebegés…”?

    hát ez igazán egyszerű: „az érzésben levés”…

    tetszett!

    1. van, volt, lesz: „érzésekből hangulat, hangulatból hang fakad” és örülök annak is, hogy tetszett a lebegés, az egyszerű „érzésben levés”.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Szentélyem

Szentélyem   Az élet Isten ajándéka számunkra, Nagy terhet róla ezzel vállunkra. Hiszen egy földi útra kaptuk e testet, Nem tudhatjuk milyen jutalmat is rejthet.

Teljes bejegyzés »

Csend

Csend Csend van, néma csend, most olyan jó, itt nyugalom, béke honol, valóságos, olyan jó ez a csend, lassítok, megállok, kizárom a külvilágot, magam vagyok,

Teljes bejegyzés »

A vakond

A vakond   Élt egyszer az erdőben, Egy picike kis vakond; Mindenkivel viccelődött, Ő volt a főbolond.   Nem törődött semmivel, Egyre csak ásott; S

Teljes bejegyzés »

most, úgy…

lassan búcsúzik az élet… ő kérve kéri: adj oda mindent! mindent, mi elveszett, mi porrá lesz, feledett… adj mindent oda, nap mint nap, éleszd: szemében

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

mögül…

  .  .  . egy gondolatba rejtve a mozdulat szárnyat bont… rejtve benne a fényes ég, a nyugodt tó, a rezgő nyárfalomb, s a naplemente

Teljes bejegyzés »

Ne bántsd a virágot

Edit Szabó : Ne bántsd a virágot Hogy kerültél ide, kérlek magyarázd meg most énnékem, hegyek között nyíló viág bontogatja lila szirmát. Kövek mellett gyökér

Teljes bejegyzés »