nem tudom…

                                                                                                                                                         „lebegés…, szelíd, lélegző szeretetben levés…”

 

nem tudom,
de szeretem
nagyon…

nem gondolható…

meg nem fogható
az érzés,
a szárnyalásban
élés:
nincs benne kérés,
adás,
kapás, földindulás,
se Föld sarkaiból
kifordulás… csak békés,
lágy hullámverésben
könnyű lebegés…
csukott szemű,
szelíd, lélegző
szeretetben levés,
mely fönntart, emel,
nem kérdez, nem
felel…
egyszerű,
érzésben levés
mely csak úgy,
magában…

van.

 

2025.11.23

 


 

 

Adorján L. Zoé
Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…

6
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. mi az: „nem kérdez, nem felel… csak úgy, magában van”? mi más is lenne: az a van!

    tudod, az, ami: „volt is, lesz is, (mert) ez itt a praxis, (mert) mindenkinek helyzete van”…

    és mi az: „csak békés, lágy hullámverésben könnyű lebegés…”?

    hát ez igazán egyszerű: „az érzésben levés”…

    tetszett!

    1. van, volt, lesz: „érzésekből hangulat, hangulatból hang fakad” és örülök annak is, hogy tetszett a lebegés, az egyszerű „érzésben levés”.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Prózák
Kaplonyi Dániel Attila

A telefonhívás 23:59-kor

Előszó Vannak hívások, amelyeket jobb lenne nem felvenni. De mi történik, ha a vonal másik végén nem egy idegen vár, hanem valaki, aki pontosan tudja,

Teljes bejegyzés »

Veled lélegzem

Edit Szabó : Veled lélegzem ” Ki mondja meg, mit ád az ég ?” Szívem rejtekében vajon mi fér ? Volt benne bánkódás, gyűlölet, mikortól

Teljes bejegyzés »
Prózák
Kaplonyi Dániel Attila

A fa, amely emlékezett

Előszó Vannak helyek, amelyekről azt hisszük, mindent elfelejtenek. Pedig talán vannak dolgok, amelyekre még az idő sem képes. Egy név a fa törzsén. Egy régi

Teljes bejegyzés »

Ősz nagyanyó kopogtat

Ősz nagyanyó kopogtat, hallatára a fákról hullni kezd a dió. A nyár gyermeke, dédapja a tél. Látogatóba, mint minden évben, most is vörös, barna, sárgászöld

Teljes bejegyzés »

Sorsfonal

Körbe tekergő fekete fal, Összeér bennünk a sorsfonal. Szeretnélek Téged igazán szeretni, De nem lehet hozzád közel kerülni. A benned élő látomás, Egy láthatatlan űrállomás.

Teljes bejegyzés »