Elengedlek Nem látsz te engemet. És soha nem is fogsz. Más karjában forogsz, nézed szerelmesen, láttam, keservesen. Nem tudom, mit tegyek. Hagylak. Elengedlek. Nem látsz te engemet. Vártám, vártam, vágytam, hogy szólíts meg bátran, engem forgass ne őt, mint szelíd szeretőt. Nem tudom, mit tegyek. Hagylak. Elengedlek. Nem látsz te engemet. Elvakít a bája, a szép szavú szája. Ő az új reményed, az örök szerelmed, ami én nem leszek. Hagylak. Elengedlek. Debrecen, 2017. október 17. Téli mámor ciklus
Author: Birinyi T. Rebeka
Birinyi T. Rebeka az Irodalmi Rádió szerzője. Életem huszonkét évének több mint a felét az irodalom utálásával töltöttem. Az olvasást unalmasnak, időpocsékolásnak tartottam. Egy épkézláb mondatot sem tudtam leírni. (┬┬﹏┬┬) Középiskolai irodalomtanárom nyitotta fel a szemem az irodalom szépsége felé. És rájöttem, jó dolog az olvasás. A képzelet miatt. Egy fehér papírt látunk csak, rajta fekete betűkkel írt szavakat, ami ránézésre jelentéktelen, unalmas, mégis a jelentésük miatt lesz egy történet, egy könyv. Szemmel nem látni csak pacákat, mégis minden érzékelhető a képzelet terében. Emiatt az érzés miatt írok. Mert, ha van egy magával ragadó story, a valóság és a képzelet határán élek, ez pedig az egyik legszabadabb az érzések között. ui: ha hét évvel ezelőtt szembetalálkoztam volna az utcán mostani énemmel, és leültünk volna kávézgatni, és ilyeneket mondott volna, hogy: “Imádni fogod a szavakat, a jelentésüket, ami miatt imádni fogsz olvasni. Író akarsz majd lenni.” Biztos egy szaftos nevetés alatt köptem volna rá a mogyorós cappuccinóm. (●’◡’●) blog: https://birinyitrebeka.blogspot.com/?zx=b1496d27a15e199
