Zemplomszentelés

Templomszentelés

Európa lélekben teljesen ketté szakadt
Egyik felében divat lett a templom rombolás
Másikban pedig a templom építés,mint alkotás
Mindkéttöt egy világ választja el egymástól
Mintha a lélek elszakadna a földi világtól
Új bálványt kergetve, az Isten-keresést feledve
Pedig úgy van megalkotva a természet rendje
Hogy úgy éljünk:ez a földi paradicsom kertje
Krisztus halálával felszabadította az embert
Hogy kit válasszon: onmagát vagy az Istent
Bűneinkkel Latrokká váltunk földi utunkon
Jobb oldali latorként menedéket keresünk
Az Isten házában végre nyugalomra lelünk
A bal lator rombolással okozhatja végzetünk
Kíváló organjkus építészünk Makovecz Imre
Testamentuma pesti templomépítésre ihlette
Sajnos nem érhette meg a megvalósulását
Ám tanítványai megvalósították álmát
Mely mint hullámokon ringatózó hajó hajó
Karcsúságával nem céltalan bolyongó
Elől a magasba nyúló büszke árbócrúd
Viszi az Isten után vágyakozó lelkeket
A felszenteléskor megtelt belső világa
Imában, zenében áldásban zengett a hála
Csak az összetartás vezet a feltámadásba hála
Ezt hirdeti , s kürtöli szét a kerek világba

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem írok

Gondoltam rád írok, de szerintem teljesen fölösleges. Ez a csend elmond mindent… Beszédesebb minden szónál. Hangosabb, mint gondolnád… De minek is írjak, hisz te a

Teljes bejegyzés »

Csendben

Némaságba hullnak szavaid, s így mégis többet mondanak. Nem szólsz semmit, körbe fog a csend, a szótlan csend, mi mindennél beszédesebb. Elmond mindent, mit szavakkal

Teljes bejegyzés »

Dobbanás

Sebzett még a szív, tátong rajta, mint szakadék, sajgón vérző mélység, mit nem gyógyít az időben rejlő menedék. Szaggatja minden sóhaj, mi elhadja az ajkakat,

Teljes bejegyzés »

Mindig te

Léptek zaja a fejemben, egy érintés a kezemben, mindig te. Elfeledett csókok íze, két karodnak ölelése, mindig te. Nevetésed csengő színe, Mozdulatod könnyedsége, Mindig te.

Teljes bejegyzés »

Érzés

Nem hallom már a zajt, s nem érzem illatod, nem zavar a hőség, s ha fázom sem zavar. Nem érzem, ha szorít, itt belül az

Teljes bejegyzés »