Családi örömök

Családi örömök

Megjött a hideg eső, s a viharos szél
Azt mondják hogy érik már a tél.
Tegnap itt járt két kicsi unokám
Rebesgették visszajönnek vigyázni rám
A kicsi horgászbotját szorongatta
A nagyobbik a kameráját igazgatta
Visszaszállt lelkem a múltat idézni
Gyermekként hársleveleket letépni
S árulni szerény kis zsebpénzért
Szüleimnek pénzföle nem lévén
Gyermekeimnek több jutott a jóból
Több ragadt meg bennük a szép szóból
Talán nem gondoltunk sokat előre
A mai gyermek mindent amit meglát
Azt követelésével szüleinél kijár,
Megbékéltem mindennel s mindenkivel
Amim maradt megosztom gyermekeimmel
A maradékot unokáimnak szánom
Időm, energiám, mit soha sem bánok
Mit cselekedhetek még okulásukra
Okos kérdéseik mind megválaszolni
A jóra a bölcsességre szeretetre tanítani
Mit halni készül a konzervatív pedagógia
Csupán csak abban reménykedhetek
A szeretetláng utoléri gyermekeimet

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem írok

Gondoltam rád írok, de szerintem teljesen fölösleges. Ez a csend elmond mindent… Beszédesebb minden szónál. Hangosabb, mint gondolnád… De minek is írjak, hisz te a

Teljes bejegyzés »

Csendben

Némaságba hullnak szavaid, s így mégis többet mondanak. Nem szólsz semmit, körbe fog a csend, a szótlan csend, mi mindennél beszédesebb. Elmond mindent, mit szavakkal

Teljes bejegyzés »

Dobbanás

Sebzett még a szív, tátong rajta, mint szakadék, sajgón vérző mélység, mit nem gyógyít az időben rejlő menedék. Szaggatja minden sóhaj, mi elhadja az ajkakat,

Teljes bejegyzés »

Mindig te

Léptek zaja a fejemben, egy érintés a kezemben, mindig te. Elfeledett csókok íze, két karodnak ölelése, mindig te. Nevetésed csengő színe, Mozdulatod könnyedsége, Mindig te.

Teljes bejegyzés »

Érzés

Nem hallom már a zajt, s nem érzem illatod, nem zavar a hőség, s ha fázom sem zavar. Nem érzem, ha szorít, itt belül az

Teljes bejegyzés »