Nyugtalan lelkem bolyong az éjben,
közös csillagunkat keresem az égen.
Könnyes éjszakák és borús reggelek,
tudom, hogy már csak egy álmot kergetek.
Zárkózott énedet el tudtam fogadni,
csöndes természeted úgy tudtam szeretni!
Szerelmesek voltunk, és sokat nevettünk,
fáj, hogy elvágyódtál – hisz sokan szerettünk.
Vajon merre lehetsz, kikkel barátkozol?
Bárcsak tudnám, hogy most kihez is tartozol.
Vajon te boldog vagy? Kényeztet az élet?
Vagy csak járod utad, s keresed a szépet?
Te is azon tűnődsz: mivé lett életünk,
szomorúan jársz – kelsz, s kerülöd emlékünk?
Én még visszavárlak. Nem fogom tagadni,
hogy elvesztésedet nem tudom elfogadni.
Közeleg Valentin, a szerelmes szép nap,
Nélküled csak sírok. Vajon visszakaplak?
Nem kell virág, ékszer, csak a két szép szemed.
Jöjj hát vissza, s kezdjünk új, boldog életet!
Author: Holéczi Zsuzsa
Holéczi Zsuzsa az Irodalmi Rádió szerzője. Holécziné Tóth Zsuzsa vagyok, nyugdíjazásomig egy bankban dolgoztam vezető beosztásban. Az Alföldön egy kis faluban születtem, ezután Kecskeméten éltem a férjemmel és fiammal, de egy szakmai kihívás miatt tizenhat évvel ezelőtt Piliscsabára költöztünk. Nyugdíjasként szellemi elfoglaltságot is kerestem, előbb nyelvtanulásra gondoltam, majd kis idő elteltével megfogalmazódott bennem az a diákkorom óta dédelgetett vágy, hogy írni kezdjek, talán még nem késő. Már a Középiskolai tanulmányaimat befejezve népművelés-könyvtár szakon szerettem volna továbbtanulni, de édesapám 17 éves koromban bekövetkezett halála után kereső nélkül maradt a család, ezért munkába álltam – és az évek során egyre messzebb kerültem ettől az elképzeléstől. Az irodalomszeretet és a jó fogalmazási készség persze megmaradt, és mindig jó szívvel gondolok a Középiskolai magyar tanáromra, Baltás Dánielre – illetve az ő osztálytalálkozónkon tett kijelentésére. “Bölcsész létemre az olyanok miatt volt érdemes magyart tanítani, mint amilyen diák maga volt Zsuzsa “. Az egyetlen tantárgy amiből “dicséret” -tel érettségiztem a magyar volt, és valahol a lelkem mélyén mindig készültem arra, hogy majd egyszer annál komolyabb “művet” is írok, mint a Macskaújságban közzétett 2 oldalas “nekrológom”. Kedvenc hetilapomat olvasva üzenet értékű volt számomra a Központi Médiaakadémia felhívása, mely szerint képzést indítanak írói ambíciókkal rendelkezők számára. Megosztva elképzelésemet...