Lehajtom fejemet
Lehajtom bús fejemet e bűnös világban,
Hol háború nyaldossa rőt fejemet,
S látom magamat e füstös világban,
Hol fekete emberek tömege reng.
Bandukolnak bizonytalan léptekkel,
Árván, kegyetlenűl…
Szemük elől a fény sötét ködbe repül.
Kisírt szemű gyerekek könnye patakokba hull,
S nem értik, mit rontottak el íly vadul?
Méltatlan, mit a sors hurcol és rabságot bélyegez,
Mert szabadnak, csak hisszük az életet!
Megtörni látszik mi szép volt
És rémsésges sötétbe borult,
A félelem vív most harcot,
Míg az élet porba hull.
Titkon remél a szív ott mélyen legbelül,
Szüntelen vágyja a békét, mégis harcba merül!
2022.03.06
Author: Nagy Ilona
Nagy Ilona az Irodalmi Rádió szerzője. Nagy Ilona vagyok, 1961-ben születtem Békéscsabán. Dévaványán élek, itt végeztem általános iskolai tanulmányaimat. Középiskolába Gyomára jártam a Kiss Lajos Gimnázium és Cipőipari Szakközép Iskolába, ahol a cipőkészítés szakmát tanultam. 1979-ben érettségiztem. Ezután dolgozni mentem, a helyi ÁFÉSZ irodában. Két év után férjhez mentem és mint egyéni vállalkozó, fóliás kertészettel foglalkoztunk férjemmel együtt. Az irodalom és az írás nem igazán fért bele az életembe. Rengeteget dolgoztam, majd jöttek a gyerekek. Három gyermeket neveltem. A sors úgy hozta, hogy 2011-ben elváltunk, majd összehozott az élet új emberekkel. Különösen eggyel, akivel jóbarátságban lettünk. A bennem szunnyadó irodalom utáni vágyat oly módon láttatta meg, azzal a kijelentésével, hogy „a vers ott van mindenkiben”, hogy én ezt komolyan is vettem és 2012 óta elkezdtem versírással próbálkozni. 2018-ban megjelent első verses kötetem Szívem zenéje címmel, saját kiadásban. Azóta írok többnyire verseket, néha rövidebb prózát. Nem tartozom a mindennapos versírók közé, ami mélyen megérint, vagy foglalkoztat, általában olyankor írok. Köszönöm a lehetőséget, hogy ennek az alkotó közösségnek a tagja lehetek!
