Bál

Fagyott pillanat

Dermesztő érzést apró darabokra töröm

Jég szilánkok pattogzanak a földre

Kristályok játsszák a véletlen himnuszát

Egy ideig csak várok.

Várom, hogy megérkezzen a bátorságom.

Minden terv előttem hever,

Mégis azt érzem elvesztettem magam

A kuszás pergamenek között.

 

Leülsz velem szemben,

A világ megszűnik,

Két mosoly közé zárjuk.

 

Törés,

Egy félre pillantást követően eltűnsz.

Talán ennyit szántak mára nekem,

Egy végtelen pillanatot.

 

Elindulok.

Kopogó magassarkú

Üti a ritmust:

Egy, két, há…

Egy, két, há…

Egy, két, há…

Egy, két, há…

Megszólal a hegedű és lágyan simogatni kezd.

 

Leülök melléd.

A világ megszűnik,

Két mosoly közé zárjuk.

 

Törés.

Felolvadt a pillanat közöttünk.

Hegedű elérte a tetőpontját.

 

Csak nézek a szemedbe,

Nézem az arcod.

Az enyém mosolyra fagyott

A távolba egy-egy öröm sikoly,

Jeges éjszaka ajtót nyit magának.

Csak egy-egy köszönés zavarja meg

A beszéded.

De nem zökkent ki

Egybefolyik a mondataiddal.

Csak rám figyelsz és én iszom minden gondolatod.

 

Éjfélt üt az óra

Kék ruha,

Kopogó magassarkú,

Üti a ritmust:

Egy, két, há…

Egy, két, há…

Egy, két, há…

Egy, két, há…

Nincs búcsúzkodás.

A gondolatodba kapaszkodva szaladok

A didergő éjszakába.

 

 

 

Nagy Sára Kata
Author: Nagy Sára Kata

Nagy Sára Kata vagyok, 19 éves. A művészet az életem, az éneklés, a zene, az írás, a fotózás, a rajzolás, a főzés-sütés. Egyik legkedveltebb időtöltésem a versek írása az éneklés mellett, mert ebben kiélhetem az érzésem és a kreativitásom. A szabad versekben találtam meg magam, bár több prózával és novellával próbálkoztam, de ezeket a műfajokat nem éreztem annyira közel. A verseimben több téma szokott megjelenni, de ezek közül a legtöbb a szerelmet dolgozza fel különbözőképpen, bár a körülöttem lévő diákvilág is belefonódik a műveimbe. Ha jobban meg szeretnél ismerni engem és a világom, csak, olvass bele az egyik versembe!

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem álmodozás

Edit Szabó : Nem álmodozás Ősóceánból keletkezett, a Földünknek ez az eredete, Föld felszínén hegyek-völgyek, alakultak lassan élőlények. Éghajlatok váltakoztak, tengerek megfogyatkoztak, történelem ősisége éledt,

Teljes bejegyzés »

Az idő végtelen tengerén

Az idő végtelen tengerén, feltűnt egy vitorla: vászon, remény, s a hajótörött árboc-csonkba kapaszkodva, csak erre várt, hullámokkal viaskodva… …egykoron magányom sós ízű tengerén, hánykolódtam

Teljes bejegyzés »

A 17. tükörkép

Anyai nagyszüleim háza Adorjánházán állt, a Marcal mentén. Gyerekként persze nem gondoltam arra, hogy egyszer majd minden részlete fontossá válik. Akkor egyszerűen a nagymamáék háza

Teljes bejegyzés »

Giuseppe

Giuseppe csak ül. Ül, nézi a vizet, élvezi, ahogy bárka ringatózik a vízen. Nem durván, nem nagy kilengésekkel, csak úgy kedvesen, ahogy a várakozó halászbárkák

Teljes bejegyzés »

Mementó

Ahogy a csepp csobban, és a csend szétrobban, mert lehull a vízatom, és koppan a talapzaton, úgy jajdul fel a tudat, mikor fájón rámutat, hogy

Teljes bejegyzés »

Sárga-barna

Lucskos avarban járda se látszik, egy lány áll zavartan, látom, hogy fázik. Arany haja csillan a fényben, ideje mennem, nem szabad néznem. Zsíros iszapban, kiskutya

Teljes bejegyzés »