Bál

Fagyott pillanat

Dermesztő érzést apró darabokra töröm

Jég szilánkok pattogzanak a földre

Kristályok játsszák a véletlen himnuszát

Egy ideig csak várok.

Várom, hogy megérkezzen a bátorságom.

Minden terv előttem hever,

Mégis azt érzem elvesztettem magam

A kuszás pergamenek között.

 

Leülsz velem szemben,

A világ megszűnik,

Két mosoly közé zárjuk.

 

Törés,

Egy félre pillantást követően eltűnsz.

Talán ennyit szántak mára nekem,

Egy végtelen pillanatot.

 

Elindulok.

Kopogó magassarkú

Üti a ritmust:

Egy, két, há…

Egy, két, há…

Egy, két, há…

Egy, két, há…

Megszólal a hegedű és lágyan simogatni kezd.

 

Leülök melléd.

A világ megszűnik,

Két mosoly közé zárjuk.

 

Törés.

Felolvadt a pillanat közöttünk.

Hegedű elérte a tetőpontját.

 

Csak nézek a szemedbe,

Nézem az arcod.

Az enyém mosolyra fagyott

A távolba egy-egy öröm sikoly,

Jeges éjszaka ajtót nyit magának.

Csak egy-egy köszönés zavarja meg

A beszéded.

De nem zökkent ki

Egybefolyik a mondataiddal.

Csak rám figyelsz és én iszom minden gondolatod.

 

Éjfélt üt az óra

Kék ruha,

Kopogó magassarkú,

Üti a ritmust:

Egy, két, há…

Egy, két, há…

Egy, két, há…

Egy, két, há…

Nincs búcsúzkodás.

A gondolatodba kapaszkodva szaladok

A didergő éjszakába.

 

 

 

Nagy Sára Kata
Author: Nagy Sára Kata

Nagy Sára Kata vagyok, 19 éves. A művészet az életem, az éneklés, a zene, az írás, a fotózás, a rajzolás, a főzés-sütés. Egyik legkedveltebb időtöltésem a versek írása az éneklés mellett, mert ebben kiélhetem az érzésem és a kreativitásom. A szabad versekben találtam meg magam, bár több prózával és novellával próbálkoztam, de ezeket a műfajokat nem éreztem annyira közel. A verseimben több téma szokott megjelenni, de ezek közül a legtöbb a szerelmet dolgozza fel különbözőképpen, bár a körülöttem lévő diákvilág is belefonódik a műveimbe. Ha jobban meg szeretnél ismerni engem és a világom, csak, olvass bele az egyik versembe!

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Törékeny

A halál szele megsimított. Bekúszott a kulcslyukon. Szele apró nyomott hagyott. Lelkem egyik leghátsó Szobájában, egy apró polcon. Kinyitott egy ablakot, Melyen kihajolok, És a

Teljes bejegyzés »

Megjelent!

A napokban megkaptam a kiadótól (Novum Publishing) a „Félálom blues” című verseskötetem szerzői példányait. A hozzám közel állók a következő napokban-hetekben megkapják dedikált tiszteletpéldányaikat. A

Teljes bejegyzés »

Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »