Esik az eső,
Cseppekben toccsan szerteszét.
Andalogva ázok.
Lassú, nyújtott lépések.
Szürke mindenséget taposok a földbe.
A földet nézve nem tekintek fel.
De nem tudom elkerülni a tekinteted,
Arcomba fröccsen a gondolatod.
A földön csatakos foszlányok.
Színek szállingóznak százával,
Égi keringőjük körbeölel.
Egy ékes színpompa cifraságért kapálódzva,
Elkapom tekinteted.
Azt mondják, ha elkapod azt a zörgős falevelet,
A szerelmed beteljesül.
És én a mennybolt alját kaparva próbálom
Elkapni azt a saras reményét,
Az utolsó mentsvárat,
Amit a Mindenható nyújt felém.
Egy kéz emelkedik,
Felém magasodsz.
Eléred a célt és magadhoz ragadod
A lucskos reményt és engem.
Szorosan magadhoz préselsz.
Szakad az eső
Szilánkossá akarja törni a pillanatot
Pedig egy lélegzet örökre összetartja.
Author: Nagy Sára Kata
Nagy Sára Kata vagyok, 19 éves. A művészet az életem, az éneklés, a zene, az írás, a fotózás, a rajzolás, a főzés-sütés. Egyik legkedveltebb időtöltésem a versek írása az éneklés mellett, mert ebben kiélhetem az érzésem és a kreativitásom. A szabad versekben találtam meg magam, bár több prózával és novellával próbálkoztam, de ezeket a műfajokat nem éreztem annyira közel. A verseimben több téma szokott megjelenni, de ezek közül a legtöbb a szerelmet dolgozza fel különbözőképpen, bár a körülöttem lévő diákvilág is belefonódik a műveimbe. Ha jobban meg szeretnél ismerni engem és a világom, csak, olvass bele az egyik versembe!
