Bál

Fagyott pillanat

Dermesztő érzést apró darabokra töröm

Jég szilánkok pattogzanak a földre

Kristályok játsszák a véletlen himnuszát

Egy ideig csak várok.

Várom, hogy megérkezzen a bátorságom.

Minden terv előttem hever,

Mégis azt érzem elvesztettem magam

A kuszás pergamenek között.

 

Leülsz velem szemben,

A világ megszűnik,

Két mosoly közé zárjuk.

 

Törés,

Egy félre pillantást követően eltűnsz.

Talán ennyit szántak mára nekem,

Egy végtelen pillanatot.

 

Elindulok.

Kopogó magassarkú

Üti a ritmust:

Egy, két, há…

Egy, két, há…

Egy, két, há…

Egy, két, há…

Megszólal a hegedű és lágyan simogatni kezd.

 

Leülök melléd.

A világ megszűnik,

Két mosoly közé zárjuk.

 

Törés.

Felolvadt a pillanat közöttünk.

Hegedű elérte a tetőpontját.

 

Csak nézek a szemedbe,

Nézem az arcod.

Az enyém mosolyra fagyott

A távolba egy-egy öröm sikoly,

Jeges éjszaka ajtót nyit magának.

Csak egy-egy köszönés zavarja meg

A beszéded.

De nem zökkent ki

Egybefolyik a mondataiddal.

Csak rám figyelsz és én iszom minden gondolatod.

 

Éjfélt üt az óra

Kék ruha,

Kopogó magassarkú,

Üti a ritmust:

Egy, két, há…

Egy, két, há…

Egy, két, há…

Egy, két, há…

Nincs búcsúzkodás.

A gondolatodba kapaszkodva szaladok

A didergő éjszakába.

 

 

 

Nagy Sára Kata
Author: Nagy Sára Kata

Nagy Sára Kata vagyok, 19 éves. A művészet az életem, az éneklés, a zene, az írás, a fotózás, a rajzolás, a főzés-sütés. Egyik legkedveltebb időtöltésem a versek írása az éneklés mellett, mert ebben kiélhetem az érzésem és a kreativitásom. A szabad versekben találtam meg magam, bár több prózával és novellával próbálkoztam, de ezeket a műfajokat nem éreztem annyira közel. A verseimben több téma szokott megjelenni, de ezek közül a legtöbb a szerelmet dolgozza fel különbözőképpen, bár a körülöttem lévő diákvilág is belefonódik a műveimbe. Ha jobban meg szeretnél ismerni engem és a világom, csak, olvass bele az egyik versembe!

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Ónadi Krisztina

Tavaszi lüktetés

Tavaszi lüktetés . A Tél még őgyeleg, tétován ténfereg, A Tavasszal incseleg, Homlokát ráncolja: -Még itt vagyok. Értitek?! . Még itt van…, de elmehet… Mert…

Teljes bejegyzés »

Féltő áhítat

Szonettkoszorú /Az örök Éva /  Győző vagy vesztes volt, zsibong csak az ész, hamva sincs, emléke mégis izgató. Almacsutkát rágcsál, hamiskásan néz, kígyóbőrrel játszik, mire

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Báb-álom

BÁB-ÁLOM Szunnyadó, meleg, remegő szendergés. Álomban növekvő lényében: teljesség. Nem szusszan, mocorog időnként csendesen. Nyújtózik, fejlődik napjaiból: a jelen. Kibújik, elhagyja burkának belsejét. Ébredő szemében

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Tóth Lászlóné Rita

Tél van

Még fázósan húzod be a nyakad, hiszen ma még tél van, hideg és fagy, de szinte látod, ahogy rügy fakad, s, ami eddig volt, elmúlik,

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Haldokló gyökerek

Elmentem, bár maradhattam volna s odabent a tűz kihült, Nincs már fatörzs, korhadatlan, mit megmászhatnék egyedül. S az erős karok, mik leemeltek a diófa ágáról,

Teljes bejegyzés »