Bodorka

Bodorka
A part menti füredi sétány téli kopaszra nyirt nyárfái
Szinte fogják kezem mert az út mentén kihunytak lámpái
A hideget utálom, de a füredi táj lehűti haragom
A megtört téli napsugár piros szint varázsol arcomra
A kéken csillogó viztükör jó hatással van hangulatomra
A sétány varázsát nem cserélném a Champs-Elysées csillogására
Az úton ballagó elegáns hölgyek s urak fénylő lábnyomára
A tihanyi Apátság beragyogja a horizontot
S onnan áradó András királyunk emléke emeli a hangulatot
Mert itt járt őseink hősi példáikból éltünk századokon át
Bajban,átokban hűséggel őrizték a nemzeti megmaradás álmát
A nyárfák, mint szép szál, büszke legények pislákoló fények
Kiket nem homályositanak el a pislákoló fények
Nemes fegyelemmel állnak párhuzamban
Mintha harci múltat idéznének gondolatban
A sétány méltósága büszkeséggel s bátorsággal tölti el szivünket
Mert ha kell életáldozattal is megvédjük magyar tengerünket
Most csend és béke uralja az utat övező parkot, szobraival
A sétány közepén apró padok állnak kicsiny múzeummal
Az üvegfalak mögött a Balaton élővilága büszkélkedik magára
A kövek között megbújik a Bodorka,mint hősi múltunk virága
A ,ragadozó-nagyhalak bármennyire felkavarják az éltető vizet
Ravaszsággal és fürgeséggel mindig sikerrel védte az életet
Ez a kis hal méltán magyarságunk büszke jelképe
Példáját követve népünk bölcsessége a bajt mindig kivédte.
S várjuk kéz a kézben a tavasz érkezését, mi érleli hangulatunkat
Mikor színes virágkoszorú övezi a sétányt ,s a parti lugasokat
S a hazai és külhoni vendégsereg is érzékelni tudja
Ez a nemzet életre született ezt bizonyitja jelene és múltja.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Ah, ha lajhár lehetnék!

Úgy éreztem, menten lajhárrá változom. Egyre halogattam a házimunkát, vészesen összegyűlt minden. Nem tudtam már hová bújni. Mindenhol az elódázott feladatok leselkedtek rám. Mihez kezdhetnék?

Teljes bejegyzés »

Törékeny

A halál szele megsimított. Bekúszott a kulcslyukon. Szele apró nyomott hagyott. Lelkem egyik leghátsó Szobájában, egy apró polcon. Kinyitott egy ablakot, Melyen kihajolok, És a

Teljes bejegyzés »

Megjelent!

A napokban megkaptam a kiadótól (Novum Publishing) a „Félálom blues” című verseskötetem szerzői példányait. A hozzám közel állók a következő napokban-hetekben megkapják dedikált tiszteletpéldányaikat. A

Teljes bejegyzés »

Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »