Ha teknős lehetnék

Ha teknős módjára páncélt viselnék,

az megvédene talán tőled is.

Lassú léptekkel tovább araszolnék

s megkeményíteném a szívem is.

 

Tudod, a teknősök sokáig élnek,

sokáig, de mindig magányosan.

Talán, ha én is a tengert járnám,

nem sebesíthetnél meg halálosan.

 

A páncél csak álom: nem így születtem,

nem véd meg tőled csalfa kedvesem.

Mikor mér azt hiszem: megmenekültem,

megjelensz, s újra tiéd az életem.

 

Miért játszol velem, mint teknőssel a vihar?

Miért sodródom a kedved szerint?

Hálód kiveted, és a partra vonszolsz,

játszol velem, majd eldobsz megint.

 

Ha teknős módjára páncélt viselnék,

meghúzódhatnék védelmező sziklák alatt.

Magányom nem fájna, nem szomorkodnék,

s akkor talán elfelednélek egy pillanat alatt.

Holéczi Zsuzsa
Author: Holéczi Zsuzsa

Holéczi Zsuzsa az Irodalmi Rádió szerzője. Holécziné Tóth Zsuzsa vagyok, nyugdíjazásomig egy bankban dolgoztam vezető beosztásban. Az Alföldön egy kis faluban születtem, ezután Kecskeméten éltem a férjemmel és fiammal, de egy szakmai kihívás miatt tizenhat évvel ezelőtt Piliscsabára költöztünk. Nyugdíjasként szellemi elfoglaltságot is kerestem,  előbb nyelvtanulásra gondoltam, majd kis idő elteltével megfogalmazódott bennem az a diákkorom óta dédelgetett vágy, hogy írni kezdjek, talán még nem késő. Már a Középiskolai tanulmányaimat befejezve népművelés-könyvtár szakon szerettem volna továbbtanulni, de édesapám 17 éves koromban bekövetkezett halála után kereső nélkül maradt a család, ezért munkába álltam – és az évek során egyre messzebb kerültem ettől az elképzeléstől. Az irodalomszeretet és a jó fogalmazási készség persze megmaradt, és mindig jó szívvel gondolok a Középiskolai magyar tanáromra, Baltás Dánielre – illetve az ő osztálytalálkozónkon tett kijelentésére. “Bölcsész létemre az olyanok miatt volt érdemes magyart tanítani, mint  amilyen diák maga volt Zsuzsa “. Az egyetlen tantárgy amiből “dicséret” -tel érettségiztem  a magyar volt, és valahol a lelkem mélyén mindig készültem arra, hogy majd egyszer annál komolyabb “művet” is írok, mint a Macskaújságban közzétett 2 oldalas “nekrológom”. Kedvenc hetilapomat olvasva üzenet értékű volt számomra a Központi Médiaakadémia felhívása, mely szerint képzést indítanak írói ambíciókkal rendelkezők számára. Megosztva elképzelésemet...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Lassan

Csontig hatol az olvadó hó hidege. Szinte bokáig járok a sárban. Lassan haladok előre, akár az idő, s még csak kezem sem dughatom zsebembe. Mázsás

Teljes bejegyzés »

Most itt vagyok

Félve nézek rád, hisz oly rég láttalak. Szólni sem merek, tán hangom meg sem ismered. Rég láttalak, s most, hogy itt vagyok, csak szemedbe nézek,

Teljes bejegyzés »
Versek
Farkas Etelka

Ki dönti el?

Ki dönti el, hol a határ? Meddig jó nekem, és honnantól fáj? Illik lennem feketében, mert nem erkölcsös fehérben? Beszélhetek vagy hallgassak? Mennyit szabad önmagamból

Teljes bejegyzés »

Szeretem a szépséged

Edit Szabó : Szeretem a szépségedet ” Pacsirta szót hallok megint .” Sohasem feledhetem itt, természetben kóboroltam, domboldalon, hegyen voltam. A távoli messzeségben a dala

Teljes bejegyzés »

Mézcseppek.

Mézcseppek. Egy egyszerű, boldog kis élet, csend, mire vágyunk, Szerelem fűti a testet, elveszi hallásunk, látásunk. Tüzes láva kavarog, forrón indul meg a szív mélyéből,

Teljes bejegyzés »

Mézcseppek.

Mézcseppek. Ajkad nedves, szélein mèzcseppek. Istenem vezess,hogy el ne tévedjek. Egy egyszerű, boldog kis élet, csend, mire vágyunk, Szerelem fűti a testet, elveszi hallásunk, látásunk.

Teljes bejegyzés »