A pókfóbiás könyvet kölcsönöz

Beck Brigitta: A pókfóbiás könyvet kölcsönöz

 

Egy hetem van még visszavinni,

Pedig nemrég kölcsönöztem,

És azóta sem tudom elhinni,

Hogy ennyi pók elfér egyetlen könyvben.

 

Negyvenezer pókfaj van a világon,

Még belegondolni is félelmetes,

De jelenleg, ami ott lóg a csilláron,

Nekem csak ez az egy érdekes.

 

Nem mintha szeretném a pókokat,

A szobám sarkai mégis velük vannak tele,

És nem hagy nyugodni a gondolat,

Hogy éjszakánként mibe másznak bele.

 

Kikölcsönöztem hát ezt a könyvet,

Hogy kiderítsem, mit lehet tenni,

De nem tudtam meg belőle többet,

Csak hogy a pókok nem szoktak embereket enni.

 

Egy kicsit megnyugtat ez a tudat,

Teljesen mégsem könnyebbültem meg tőle,

Hiszen, ha az ember pókok után kutat,

Azzal elméletben jut csak előre.

 

Összefoglalom mégis, amit megtanultam,

A csillárról egy zugpók ereszkedik az ágyra,

Nyolc lábával rám mászott, amíg aludtam,

De a zugpók elvileg az embert nem bántja.

 

Ennek ellenére kegyetlenül ronda,

Nyolc szeme közül hat előre néz,

És az ember neki hiába mondja,

Hogy ne, egyszerre akkor is ötvenet petéz.

 

A nőstény akár hét évig is élhet,

És háló nélkül is képes vadászni,

A mi hibánk, ha megharap minket,

Mert a zugpók útját nem szabad elállni.

 

Kedves tulajdonsága, hogy nem csíp, hanem harap,

Így egy édes kutyára akar hasonlítani,

S amíg nem zaklatjuk, lakásunkban marad,

A könyv szerint nem szabad irtani.

 

Azt írja, hogy szeressük a pókot,

És ha nem szeretem, kegyetlen vagyok,

De egy kicsit fordítsuk meg a dolgot:

Szeretne-e a pók engem, ha jól belémarok?

 

Azt hiszem, a pók így sem szeret,

S ez az érzés meglepő, de kölcsönös,

Legalább már egy pókfajt ismerek,

Így jár a pókfóbiás, aki könyvet kölcsönöz.

 

Azóta másképpen nézem a pókokat:

Jó távolról, mert még jobban félek tőlük,

Figyelek, nehogy elálljam útjukat,

És ha felém jönnek, elfutok előlük.

 

(Megjelent az Irodalmi Rádió „Nézőpont kérdése” című antológiájában.)

Beck Brigitta
Author: Beck Brigitta

Beck Brigitta az Irodalmi Rádió szerzője. Beck Brigitta vagyok, 22 éves. Megtehetném, hogy hosszú bemutatkozást írok magamról, de úgy gondolom, a verseim sokkal többet elárulnak rólam, mint amit ide le tudnék írni. Egyszerű szavakkal kifejezhetetlen mindaz, amit egy alkotással közölni lehet. Azért van szükség művészetre, hogy bármit el tudjunk mondani. Kellemes, gondolatébresztő olvasást kívánok!

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rózsa Iván: Azt szeretném

Rózsa Iván: Azt szeretném Azt szeretném, hogy palesztin és zsidó egymással összebéküljön! Egykori ellenség egy asztalhoz üljön! Síita és szunnita ne utálja egymást! Pakisztáni és

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Cabo verde

Rózsa Iván: Cabo verde A zöld-fokiak fokozták a szintet; Nekik egyáltalán nem volt mindegy; Hispán sztárok elképzelés nélkül rúgták a bőrt: És egy legenda megint

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Üdvözülés

Rózsa Iván: Üdvözülés Mindenki saját magáért felelős. Tetteiért, cselekedeteiért. Isten semmiért sem felelős. De az egyetlen, univerzális, omnipotens Isten által Te is üdvözülhetsz! Ha van

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Történelem-hamisítás

Rózsa Iván: Történelem-hamisítás A történelemkönyveket írják és olvassák… A folyamatokat újraértelmezik, kiforgatják… Hány ezer éve csikorog már ezen kerék?! Mikor mondja az emberiség: na, most

Teljes bejegyzés »

A csodás zöld kalamáris

A csodás zöld kalamáris   A szép múltunk festett százezer ecsettel ezer pompás világot. Mi együtt alkotunk, s egy szívként rajzolunk milliónyi virágot. A csodás

Teljes bejegyzés »