Párbeszéd a sírnál

Ha bolyongsz sötét erdőben

s rezzensz a reccsenő ágtól,

ülsz magadban, mély gödörben,

leestél megint a falról,

lelked veszve, kiúttalan

réved szemed a semmibe.

Nem lehetsz oly boldogtalan,

hogy ne zavarjon semmi se.”

Mint leégett tölgy gyökere,

tövestől kitépett virág.

Sosem lesz jövő öröme

némítja el lelkem szavát.

Néma lelkem, süket szívem

vak sorsnak volt játékszere.

Lehetek oly élettelen,

hogy ne legyek már semmi se.

Lelkemből kitépték húsom,

testemből fájdalom szakad,

üvöltő üresség-húron

disszonáns énekem dagad:

Mit tettél velem, te Isten,

mért nem rogy össze a világ,

mért kell minden reggel néznem,

mint kel keletről a világ!”

Nyugodj gyermekem, nincs kiút,

gyermeked vissza nem hozod.

Az életünk csak körbe fut

s hogy végül mi vár, nagy titok.

Elmegyek én is és jössz te,

amikor majd itt az idő:

egy utolsó szellem-röpte

s várunk majd reád, én és ő.”

Gergely István
Author: Gergely István

Debrecenben születtem 1965-ben. A város elit iskoláiban pallérozódtam, de nem pallér, hanem orvos lettem 1990-ben. Bár lehettem volna oktató, maradhattam volna a Debreceni Orvostudományi Egyetem pályakezdője, az élet langyos hullámai egy vélt(?) volt szerelem szele szárnyán Sopronban vetettek partra. A szomorú, vizes síkon töltött idő után, a semmi ága előtt reteszelt kapum megnyitotta Ő. Apa lettem s fordult a világ, megszülettek az első versek, felindulásból, az ömlő szavak őszinteségével, egyenetlenségével. Első gyermekem születés óta írok. Eleinte ösztönből, utóbb már megfontoltan. Világossá vált, hogy a verselés képessége nem öröktől fogva van és nem végtelen, hanem ha már a sors világra segítette, ugyanúgy kell gondozni, nevelni, fejleszteni, mint valóságos gyermekeinket. És ugyanúgy, ahogy a gyermekek nevelése is megváltoztat, csiszol, jobbá tesz, jobbá tesznek a versek is. Weboldalam: https://www.gergelyistvanversei.hu/

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Patak partján

Patak partján   Patak partján üldögélek, Lábam vízbe lógatom; Nézem az eget, s a Napot, Kinek bánatom mondhatom. Sóhajtozom magamnak, Gondolkodom, hol kezdjem; A világ

Teljes bejegyzés »

Nincs majd, csak most

  Nem gondolhatod, hogy mindig lesz majd holnap, Mert nem mindig adódik számodra másnap. Ne állj bőrönddel a vasútállomáson, Nincs „MAJD” kiirás az óriás plakáton.

Teljes bejegyzés »

Ködbe zárt álom

Ködbe zárt álom Lágy köd ül a fákon, csend csobban az éjben, egy fény rezzen bennem, mint csillag az égben.   Fölfelé nézek, hol álom

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Bencze Margit

Képeslapok Porečből

Hat emlék, amelyet a tenger adott “Nyaralni tudni kell, és ti tudtok is! “- jegyezte meg egyik barátnőm, miután meséltem neki az idei horvátországi nyaralásunkról.

Teljes bejegyzés »

Lélekradír

Mondták már, hogy nem kellene, Vakon bíznod abban, ki hitványan szeret? Hogy kár lenne másoktól függened, remélve, hogy elég a szeretet? Ha egyszer felnyílik a

Teljes bejegyzés »