A csillagok hangja

Beck Brigitta: A csillagok hangja

 

Milyen íze lehet a csillagoknak?

Talán, mint a fémnek, mint a vérnek,

Olyan, mintha messze csengenének,

Csengenének a csillagok.

 

Milyen hűvösek lehetnek,

Ha az éjszaka ilyen dermedt,

Milyen véresek lehetnek,

Drágakövei az izzó végtelennek.

 

Milyen messzi ének jön a Föld felé,

Megremegnek éjjel az utcák is belé,

Kacagnak talán olyankor a csillagok,

A fagyos űr végtelen terén,

Az éj sötétkéken merengő egén,

Ahol minden fagyott és halott.

 

Csak a csillagok élnek,

Csak a csillagok égnek,

Mintha csendesen csengenének,

Csengenének a csillagok,

Túl a kéken, a fekete-kéken,

Az örvénylő álomba zuhant messzeségen,

Túl a Földön, túl az égen,

A végtelen világmindenségen,

Ott csengenek az éjben,

Csendesen csengenek a csillagok.

 

Mint mikor kis fémláncok

Apró szemei összeérnek,

Olyanok a csillagok, mintha mennének,

Mennének, de nem tudnak szegények

Elmenni az örök dermedt éjből soha.

 

S oszlopai nagyot reccsennek az égnek,

S mintha megrettenne tőle csillagok sora,

Hiába bármi, ők már örök rabjai az éjnek,

S innen olyan, mintha csengenének,

Csendesen csengenének a csillagok,

Kinn az éjben, ahol már minden megfagyott.

2023. 09. 25.