Nyári hőségben

1.

Nyár van és igazán nagyon meleg.

Messzebb elmosódnak az árnyak.
S én távoli lidérc-képbe merengek.
Minden mozdulat új erőt von el.
S egy egykori hűvös múltba révedek.
Itt, mintha semmi se lenne valódi.
Nehéz levegő ernyeszt testet, és lelket.
Száraz szomjúságban mártózik minden.
S csak vár, vár szebb, hűvösebb időkre.
Elillan testünkből a pára mindegyre.
Csonttá aszalódik a vér, meg a szívek.
A tikkasztó hőség egyre valódibb.
Nem szeretnék a vízből kikecmeregni!
Minek ily melegben ruhát felvenni ?
E hőségtől lassan meg lehet pusztulni.
Elképzelem: hideg van és zord idő odakint…
Engem mégis a kályha melege hevít.
Érzem, hogy jó a meleg, ha hideg van kint.
2.
Gondolatban elteszem e meleget
Hűvösebb, rosszabb időkre.
Összeszedek belőle eleget,
Ne fázzon senki se jövőre.
Szétosztom majd köztetek, emberek..
Hozzon remény, még több örömet.
Begyűjtöm e meleget körülöttem,
Mindenkinek adhassak majd belőle.
Szilágyi Tünde
Author: Szilágyi Tünde

Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. Azért remélem, hogy visszatérnek a nálunk megszokott évszakok, de a szavainkkal, tetteinkkel meleget tudunk adni mindazoknak, akik körülöttünk vannak.

    Szeretettel: Rita

  2. kedves Tünde,
    szívesen olvastam írásodat.

    én talán egy kicsit tördeltem volna a sorokat-gondolatokat,
    úgy, ahogy azok megértek – megszülettek…

    Gábor

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Örök

Tűz rám a koradéli nap, fényébe merülök. Perzsel, szinte éget, mégis, jó, ahogy itt ülök.   Nem mozdulnak a levelek. Lelkedbe révedek.   Megáll az

Teljes bejegyzés »

Ott voltam

Ott voltam a zöld leveleken, zizzenő fűben, havas hegyen, hullámfodrokon, tengereken, sziklaszirtek letöredezett sötétlő repedéseiben, őzek szelíd barna szemében, hajfürtön játszadozó szélben, éjszaka hömpölygő medrében,

Teljes bejegyzés »

Nem zuhanok

Vonjatok fénybe, reményt égő hajnalok, magamban lelkemig ható tőrt forgatok. Elborít a folyam, a sodró tengerár, s nem tudhatom, hogy rám a túlparton mi vár.

Teljes bejegyzés »

Nekem te

Te vagy nekem a mező, és te vagy a rét. Tenger kékje vagy nekem, mit ölel az ég. Hegycsúcs vagy, amit kezem Soha el nem

Teljes bejegyzés »

Múlik

Hogy múlik az idő, csupa töredék, sejtekből, sodródva kopik el a lét.   Lüktető lomb alatt öreg fák csendje, cérnaszál hangok bujkálnak el benne.  

Teljes bejegyzés »

Lépteid nyomán

Lépteid nyomán szárnyad lebben, messze repültél némán, csendben.   Felleg a társam, hallgat a szó, feledés tükre hajnali tó. Author: Szelidi Gemma Gyerekkorom óta fontos

Teljes bejegyzés »