Most még…

Most még csak úgy bújik hozzád

És kérlel, mondj neki mesét

Most még ha baj van, nem kell más

Hiszen anya mindenhez ért.

 

Érted kiállt, ha bármi fáj

Tőled esik jól ölelés

Neked suttogja el titkát:

Mit szeretne, vagy mitől fél.

 

Még vágyik a mosolyodra

Szomjazza az elismerést

S utánozza kicsi karja

Mit tőled látott az imént.

 

Ragadd meg e mozzanatot

Mindenre hűn emlékezzél

Ha eljön a lázadó kor,

S belőled már végképp nem kér.

 

Öleld addig, s mesélj mesét

Mert mindez oly gyönyörű szép

Köréd fonva kicsi kezét

Érzed, hogy a szíve tiéd.

 

Ültök csak összefonódva

S mint láthatalan kötelék

Ül köztetek a szeretet,

Mely kimondatlanul is szép.

Szilágyi Tünde
Author: Szilágyi Tünde

Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kölcsönarc  

Vannak reggelek, amelyek már ébredés előtt eldöntik, milyen napjuk lesz. Nem történik semmi különös. Nem törik be az ablakot, nem csörren meg egy rossz hírt

Teljes bejegyzés »

A hó alatt alvó harang

Az erdő szélén, hol elnémul az út, egy vén templom őrzi a télbe zárt múlt. Tornyára hó települt, falára dér, ablakán a holdnak ezüstje kél.

Teljes bejegyzés »

Fekete arany

Amikor nagyon mélyen vagy, Belülről égeted önmagad. Elhaló, fekete, sötét részed, Ősi múltban tett visszatért ígéret.   Számtalan élet millió fonalán, Akadva akadtál sok-ezer rostán.

Teljes bejegyzés »

Lámpást gyújtok

A költő folyton-folyvást alkot szüntelen, Lámpást gyújt a kihűlt emberi elmében. Ha tényleg igazán szívéből csinálja, Az olvasó lelkét teljesen feltárja.   A láthatatlan kulcsával

Teljes bejegyzés »