Mese felnőtteknek

 

Mese felnőtteknek

A nagymama korainak gondolta, de szülők úgy döntöttek, hadd jöjjön. A gyermek megszületett. Kényeztették, mindent úgy tettek, ahogy a gyermek akarta, aki szépen növögetett, de egyre önzőbb és hazugabb lett. Ha megkérdezték miért ilyen gonosz, ő csak rántott egyet a vállán és azt mondta:

– Nem tudom!- így lett a gyermek neve Nemtudom.

Hamarosan testvére született. Jellemes lett a neve. mert szerény volt, segítőkész és okos. Nemtudom gyakran bántotta Jellemest, becsapta őt és hazudott neki. Jellemes nem szólt rá, tűrt és hallgatott.

Az isteni gondviselés világra segítette a harmadik gyermeket is, aki idővel szintén érdekes becenevet kapott. Akármilyen rosszat tett, akármilyen bajt csinált, a számonkérésnél csak annyit mondott:

– Nem emlékszem!

Nőtt, növögetett a három gyermek. Jól megvoltak, mert akármi szóba jött, az egyik azt mondta, nem tudom, a másik azt, hogy nem emlékszem, Jellemes pedig csak hallgatott, mert szerette a testvéreit. Mindhárman családot alapítottak, gyermekeik születtek, melyek pont olyanná lettek, mint a szüleik. Nemtudomok, Jellemesek és Nememlékezők.

Nemtudom és Nememlékszem egy nap összedugták a fejüket.

– Minden a miénk lesz, osztozzunk! – mondták, s úgy is tettek. Jellemesnek nem jutott semmi. Számára csak az agyában elraktározott emlékei maradtak meg. Nemtudom és Nememlékszem ettől félt a legjobban:

– Mindent tud rólunk! Nehogy mesélni kezdjen!

Úgy döntöttek végleg megszabadulnak tőle. Megtagadták, és azt susogták mindenkinek, Jellemesből rossz ember lett.

A cseperedő Nemtudomok és Nememlékezők is csak azt hallották szüleiktől, hogy Jellemest és gyermekeit kerülni kell, ne álljanak szóba velük! Így eshetett meg, hogy a Nemtudomok Nemtudomkái már valóban semmit nem tudnak, és a Nememlékezők csemetéi sem emlékeznek semmire.

Jellemesről csak annyit tudunk, hogy családja körében, szép, igaz élete van. Egy nap, meglátogatta őt egykori osztálytársa, gyermekkori barátja, aki egy régi iskolai füzettel érkezett.

– Emlékszel? A tiéd, kölcsönadtad nekem, nálam maradt. Ennyi év után, most találtam meg.

Jellemes boldogan vette kézbe az ismerős irkát, szemébe könnyek gyűltek:

– De jó, hogy visszahoztad, így legalább van egy kézbe fogható emlékem. Köszönöm! Miért is adtam neked kölcsön? – nyitotta ki a füzetet. Lapozgatták, nézegették, felelevenedtek, halmozódtak az emlékek. Az egyik oldalra feltapadva, két megsárgult fénykép lapult. Az egyiken egy kisbaba, babakocsiból integet.

– Ez ki? -kérdezte az osztálytárs.

– Nemtudomka.- válaszolta egykedvűen Jellemes. A vendég nem értette, de nem kíváncsiskodott.

– És ő ki? – mutatott a másik fényképre, melyen egy vaskos lábú, csapzott hajú, logó hasú fiatal, két gitárral hadonászott.

-Nememlékszem – mondta Jellemes halkan, majd szomorúan miszlikbe morzsolta szét a képeket.

 

 

Szolnoki Irma
Author: Szolnoki Irma

Szolnoki Irma az Irodalmi Rádió szerzője. Azaz Kovács Sándorné. 1955-ben születtem, Gödöllőn. Itt élek férjemmel és két fiammal. Műszaki végzettségemet a mátyásföldi Corvin Mátyás Híradástechnikai Szakközépiskolában szereztem. Szeretem a szépirodalmat, imádok olvasni, de írással nem foglalkoztam. 2015-ben egy novellámat feltettük férjem facebook oldalára. Sikere lett. Ismerőseink újabb és újabb történeteket vártak tőlem. 2017-től a Miskolci Irodalmi Rádió blogszerzőinek sorába léphettem. Pályázataikon többször szerepeltem  sikeresen, egyszer második, kétszer  harmadik helyezést is kaptam. 2018. évi az Év prózaírója választáson 3. helyezett lettem. Az Irodalmi Rádió antológiáiban rendszeresen helyet kapnak a novelláim. Nagy megtiszteltetés, hogy blogszerzőként is a közösség tagja lehetek. 2020-ban az Irodalmi Rádió gondozásában megjelent Novellák címmel első könyvem, mely 37 válogatott írásomat tartalmazza és részt vesz az 2021. évi Ünnepi Könyvhéten is. 2016-2020-ig tagja voltam a Gödöllői Városi Könyvtárban működő IRKA irodalmi közösségnek. Az írásaim felolvasó esteken szerepeltek és az írókör antológiáiban is megjelentek. 2018-ban a Gödöllői Irodalmi Díj pályázaton, a Próza kategóriájában elnyertem az Ezüst fokozatot. 2020-ban A Debreceni Nagycsaládosok Egyesületének „Mosolyvirág”  Életmese írói pályázatán harmadik helyezést kaptam. Három antológiájukban válogatták be a novelláimat. 2020-ban a COVID járvány miatt több antológia kiadása is meghiúsult. de a Jelek antológia, benne a Szavak című novellámmal megjelent. 2021-ben önálló facebook oldalt nyitottam...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Ivántsy Gábor

léteposz…

    felütés:   „létezem. létezem… azáltal is, hogy létezem? vagy más által is létezem? s ki vagyok én? én, ki magamban és másban is

Teljes bejegyzés »

A magányos pásztor

A magányos pásztor   A magányos pásztor, ki egy éve elment, Az angyalokkal táncol, szíve megpihent. A fájdalmáról sohasem panaszkodott, Elfáradt, megpihent, s csendben távozott.

Teljes bejegyzés »
Hírek
Zsoldos Árpád és Adrienn

Novellák 2026. – szépirodalmi pályázat

„Novellák 2026.” antológia és színpadi műsor az Irodalmi Rádió fennállásának 24. évfordulójára az Irodalmi Rádió pályázata Lehetőség az Irodalmi Rádió 2026. évi születésnapi novelláskötetében való

Teljes bejegyzés »

A fény három árnyalata

Három lélek, három különböző múlt, vakító délutáni napsugár a szabadban. Ha behunyom a szemem, csak a halk, közös szuszogást hallom. Három apró test lélegzik egyszerre,

Teljes bejegyzés »

A szeretet horgonyai

A szoba parkettáján egyre gyorsuló, apró kopogás hallatszik. Jennyi az, a falka legrégebbi tagja, aki három hónapos kora óta a legnagyobb támaszom a világban. Ő

Teljes bejegyzés »
Hírek
Zsoldos Árpád és Adrienn

Versek 2026. – szépirodalmi pályázat

„Versek 2026.” antológia és színpadi műsor az Irodalmi Rádió fennállásának 24. évfordulója alkalmából az Irodalmi Rádió pályázata Lehetőség az Irodalmi Rádió 24. születésnapi ünnepségére megjelenő,

Teljes bejegyzés »