Mondd, hogy lehet még szép a világ,
mikor a nap már utat se tör a ködön át,
s a fák ágai, mint kiöntött barna festék
folynak végig az ég vászonán.
Vágyaink kinyújtott karokkal
megszokásból csimpaszkodnak még az ég felé,
de az idegen birtokok idegen egén
kihunynak, s ott csendbe vész a fény.
Nyomukban hófehér, hideg füst
hintázik egy-egy suttogásnyi lélegzeten.
A táj már csak egy üres falú galéria:
régen túladott a szebb képeken.
Kérlelhetetlen tél lesz újra,
és magával hozza vacogó kis árnyait,
kihűlt lelkek koldulnak a kihűlt világban,
egykor volt lángjuk már nem melegít.
Mondd, hogy lehet még,
hogy a kopárrá vált földön ígéreted
melegítsen, míg nem enged markából a fagy.
Mondd, hogy lehet még!
Akárki vagy.
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.