Betakarózom


BETAKARÓZOM

áttetsző fátyol mögött

suhanó árnyjáték az élet.

nappal kel, éjjel nyugszik:

teremt, lát, érez, átölel a lélek.

lélegzik, él, kitölti lényemet,

s mint finom homokot,

melyet reggelre elfúj a szél,

söpri ki újból és újból

bensőmet a fény.

az est nyugalmát mindig várom,

hív hattyúhang és hófehér álom…

míg csendes mélyét hallgatom,

s lelkem kicsit közelebb húzom éppen,

betakarózom a csillagos éggel.

 

 

 

 

 

Adorján L. Zoé
Author: Adorján L. Zoé

Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…

2
Megosztás
Megosztás

3 Responses

  1. „Áttetsző fátyol mögött
    suhanó árnyjáték az élet.
    Nappal kel, éjjel nyugszik:
    teremt, lát, érez, átölel a lélek.”

    Gyönyörű sorok.

    Szeretettel és tetszéssel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Statiszta

Nem vártam csodát. Nem vártam világot rengető vallomást, s nem vártam, hogy az első szóra a nyakamba borulj. Nem vártam könnyes szemű, remegő pillákat. De

Teljes bejegyzés »

Álmok közt az éj

Alszik már az éj, s alszik vele a szerelem. Alszik most a vágy, én is alszok, mert nem vagy itt velem. Közénk áll az álom,

Teljes bejegyzés »

Játék

S lassan eltelnek az évek, egy játék véget ér, nincs már több lépés, s nincs többé újra kezdés. Nem keresed már a hibákat, és nem

Teljes bejegyzés »

Mozdulat

Már rég nem vagyok önmagam. Két dologra vágyom csupán. Egy kis nyugalomra, s rád, hogy át karolj. Vágyom a csendet. Azt a beszédes csendet, mit

Teljes bejegyzés »

Nyári pipacsok

Elhulltak a nyári pipacsok, szirmaikat szerte fújta a szél, rongyos kopott kis szerelem, felszáradt könnyek közt henyél. Szebb időkre emlékezve, hol kéz a kézben jár,

Teljes bejegyzés »

Tikkad

Bátorodik már a nap, s tüzes izzással önti el a tájat. A hajnali pára cseppek, már a múlté. Mintha teremtve soha nem is lettek, volna.

Teljes bejegyzés »