Az expresszionista stílus

A latin expressio ('kifejez') ige alapján született az elnevezés. A német irodalmárok azt állítják, hogy 1905­ben a Die Brücke című lap már expresszionista volt, mások véleménye szerint csak 1911­ben a Der blau Reiter volt expresszionista. Jobbára német nyelvterületen vagy ezzel érintkező területeken jelentkezik 1910-től s az 1920-as évek közepéig, végéig hat. Az expresszionista művészet többnyire olyan országokban alakul ki, amelyekben a gyors kapitalista fejlődés ellehetetleníti a hagyományos értékrendet. Az alkotók válságérzetüket az életfilozófiákban találják megfogalmazhatónak (Nietzsche, Schopenhauer, az egzisztencialisták). A társadalommal szemben kiszolgáltatott egyén kerül a középpontba és ebből következően jelenik meg a messianizmus. Az expresszionista művészek általában baloldal fele "csúsznak el", az agitáció azonban nem politikai pártok, hanem a szenvedő kiszolgáltatottak javára történik. A műalkotás célja a mű által megváltoztatni a valóságot úgy, hogy a befogadóban impulzív érzelmi magatartást hoznak létre, amely a világ szenvedésének megváltoztatásához vezet. A baloldali mozgalmak kultúrtörténeti hiányosságait is fölismerik, ezt "osztálykultúra" létrehozásával akarják pótolni. Ebből következik, hogy nagyon erős a didaktikusság. Az expresszionista művész hisz abban, hogy ő és a világ lényegileg azonos; elegendő kifejeznie önmagát és a világot fejezi ki. Jellemzi az igés stílus. Témáiban érvényesül a messianizmus, a szociális érzékenység és elkötelezettség. Szembefordul az erőszakkal, az erőszakra épülő társadalommal.  Központi fogalmuk: az Emberért Kiáltani. Az embert féltették, a humánum kollektív igényével léptek fel, a szubjektum, az ember jogaiért, lehetőségeiért emelték fel szavukat. Az ő verseikben az indulat, a riasztás, a lényegre törés hatékony eszközei a felkiáltójelek, a felszólító-felkiáltó modalitás, a tőmondat, az igék túlsúlya. A világháború rettenete, a szenvedő ember iszonya hangzik Ehrenstein látomásaiban, Werfel szabad verseiben, Bahr, Stramm munkáiban.

PÉLDA 

Albert Ehrenstein: Bánat

Hogy elibe fogtak
gyászom szemeteskocsijának !
Undorítón, mint a pók,
bemászkál az idő.
Hajam hullik,
főm szántóvá szürkül,
fölötte utolsó
arató kaszál.
Csontjaim körül alvás sötétül.
Álmomban már meghaltam,
fű szökkent koponyámból,
fekete földből volt a fejem.

( Károlyi Amy fordítása )

Hasonlóan a futurizmushoz, az expresszionizmus hatása sem zárható ki a kortárs magyar szerzők műveiből; még olyanok esetében sem, akik soha nem távolodtak el a századelőn kialakított irodalmi hangjuktól, esztétikai nézeteiktől. Expresszionista vonásokkal találkozunk Ady háborús költészetében, Tóth Árpád, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Füst Milán verseiben, Móricz Zsigmond Erdély trilógiájában, Révész Béla Vonagló falvak című 1914-es regényében. A stílusirányzat önállóan a Ma című, 1916-ban induló Kassák szerkesztette lappal jelentkezik. Kassák néhány verse - Fiatalember, Költőkhöz - mellett (Kassák változékonyabb alkotó) inkább mások életművében mutatható ki az expresszionizmus jelenléte, például Barta Sándor merész absztrakciói, Fábri Zoltán Emberirodalom-koncepciója, Radnóti Miklós szavalókórusai és az induló József Attila kiáltó-versei itt gyökereznek.

PÉLDA 

József Attila: Kiáltunk Istenhez

ISTEN !

Kiáltunk hozzád:
légy a mi érző, meleg bőrünk,
mert megnyúztak bennünket,
a fájdalomtól már semmit se látunk,
és hiába, hiába tapogatózunk,
nem érezzük meg a dolgokat,
csak azt, hogy irtózatosan fájnak.

Mihaszna, ha tudjuk, de nem látjuk,
hogy belőlünk lobbannak ki tavasszal a rügyek,
hogy fáradtságnál hősebb a karunk
s agyunk robbantóbb minden dinamitnál.

Szavunk gyapjúja megpörkölődik
és keserű füstként hordozza a szél,
mert nem takarózik senki sem bele.
Mindenkiből kicsurog a lelkünk,
mint rozsdalyukasztotta kannákból a tej,
szeretetünkkel sajttá ojtjuk mégis,
hogy legalább a fiaké legyen,
mert most leaggathadd magadról a csillagokat,
itt a garasok fénye maradandóbb.

S nem fogad az asztalához senki,
hegyek barlangos gyökereit rágjuk,
az égen sem nap - aranytallér ragyog,
a mezőkön kutyatej sem érik.
Ó, légy a mi érző, meleg bőrünk
hogy a fájás leperegjen rólunk,
mint ludak tolláról a víz,
hogy végre egyszer megfaraghassuk már
a márványszobrot és a deszkalócát -
nem akarjuk, hogy holnapra maradjon,
s a vizeken már delelnek a felhők,
eztán már az árnyak sokasodnak,
dologvégezetlen kell, hogy hazatérjünk,
meghálni lecsukódó szemeid alá.

Összefoglalva az expresszionizmus jellemzői:

  • az erőszak elvetése
  • háborúellenesség
  • a szenvedés iránti érzékenység (magánéleti problémák: magány, elidegenedés; társadalmi, szociális érzékenység: nyomor stb.)
  • messianizmus (megváltásra van szükség, a világ személyesen megváltható; a művész a mű által megváltoztathatja és/vagy megválthatja a világot, impulzív érzelmi magatartás)
  • verbális stílus (szóban történő, szóbeli)
  • kapcsolódás a baloldali mozgalmakhoz

 

Expresszionizmus divatos műfajai:

1. Líra:

- elsősorban a dalköltészet
- az agitációs programversek
- az elégia

2. Epika:

- poéma
- regény

3. Dráma:

- tandrámák
- a film szerepe megnő

Az expresszionista művész a szenvedésben és a szenvedőkkel való szolidaritásban találja meg a világban élő ember, a világ és az alkotó közötti kapcsolatot. Ilyen jellegű elkötelezettsége azonosítható szinte minden alkotásban.

  

AVANTGÁRD

KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT

Korkép

 Főirod